Sziasztok!
Ne haragudjatok, amiért eltűntem, de némi probléma lépett fel... Elszállt az egész rendszerem, de szerencsére mára sikeresen újra lett telepítve minden, így most már ismét tudok írni. Eléggé féltem, hogy az eddig megírt részek és egyéb dolgaimnak annyi, de szerencsére sikerült mindent megmenti:) Ennek örömére rakok be egy részt.Köszönöm a kommenteket!Továbbra is várom a véleményeiteket:)
Jó olvasást!Puszi!


12.rész

Hihetetlenül hálásan szálltunk ki az autóból a házam előtt, egy lélek nem volt épp az utcán és mi ennek nagyon tudtunk örülni. Elköszöntünk a srácoktól, majd egymásba karolva felmentünk a lakásba.
- Tényleg minden oké?-kérdezte Rob, miután elhelyezkedett a kanapén a nappaliban és lehúzott maga mellé
- Persze, de már mondtam… Egész kibírható volt…-mondtam, mire furin nézett rám, ezért korrigáltam: Na jó, őrjítő és rémisztő is volt, de túl vagyunk rajta…
- Na, így már azért hihetőbb…És igen, az első sokkon azt hiszem tényleg túl vagy…-közeledett felém, amikor valaki csöngetett:
- Ó, hogy az a…!-nézett a plafonra
- Nyugi, mindjárt elküldöm az illetőt és bepótoljuk azt a csókot…-kászálódtam fel mellőle, hogy elmehessek ajtót nyitni, de akkor visszarántott magára és szenvedélyesen megcsókolt.
- Enélkül nem mehettél volna ajtót nyitni, csak, hogy emlékezz miért is kell gyorsan megszabadulnod a látogatódtól…-mosolygott rám kajánul, bár remélem tisztába van vele, hogy egyelőre nem szeretném elmélyíteni olyan téren a kapcsolatunkat. Még így se hiszem és fogom fel teljesen, hogy mindez velem történik. Ezen gondolkozva nyitottam ki az ajtót, de amikor megláttam ki áll mögötte, teljesen lefagytam:
- Daniel?!Te meg hogy kerülsz ide?-kérdeztem nem kis undorral a hangomban, amilyen csúnyán váltak el útjaink pár hónapja, ne számítson tőlem másra
- Szia cicám!Nem is örülsz nekem?-simított végig az arcomon
- Nem vagyok a cicád, mi a fenét akarsz itt?-csattantam fel, talán túlságosan is, ugyanis Rob szinte azonnal ott termett mögöttem:
- Kicsim, valami baj van?- méregette Danielt
- Semmi baj, menj vissza nyugodtan…Daniel úgyis menni készült….-néztem farkasszemet a volt barátommal
- Ilyen gyorsan beújítottál?De ahogy látom egyre feljebb törsz azon a bizonyos létrán…- nézett végig Robert-en, aki ha nem kapom el a karját, akkor talán előttem fojtja meg ezért a beszólásáért
- Elmondod végre, hogy mégis miért vagy még mindig itt, vagy csak tenni akartál nálam egy látogatást?-kérdeztem higgadtan, miközben erősen szorítottam a párom kezét
- Be se mehetek?
- Nos, amint látod a látogatásod időpontja, hogy is mondjam…épp nem alkalmas, szóval jobb, ha a küszöbön kívül maradsz…
- Hm, azért jól felvágták ám a nyelved, amióta nem találkoztunk…Valószínű ez neked köszönhető-nézett rá Roberte-Amúgy te nem Robert Pattinson vagy?-húzódott gonosz mosoly a szája szélére
- De, és akkor mi van?
- Semmi…semmi-rázta meg a fejét-Szóval csak azért jöttem, mert nálad maradt valamim…
- Ezt kétlem…mindent kiszórtam az utcára, nem emlékszel?-érdeklődtem
- Egy CD-t nem, amin fontos adatok vannak, most szükségem lenne rá…
- Nézzd Dan, fogalmam nincs, hogy milyen CD-t keresel, mert én az utolsó fél pár zoknidig mindent eltűntettem a lakásból, szóval valamelyik szeretődnél hagyhattad…Tudod lehet hogy annál a vörösnél, akivel anno az ágyunkba találtalak…-jelentettem ki ezt teljesen közönyös hanggal, persze belül a sírás kerülgetett, ha csak arra a napra gondoltam
- Okés, szépségem, lehet, hogy tényleg nincs itt…
- Ez biztos….
- Hiszek neked-lépett hozzám közelebb, majd hirtelen megcsókolt. Egy pillanat alatt ellöktem magamtól, miközben Robertet erősen tartottam vissza:
- Hé, mégis mit képzelsz te magadról?! Ezt meg ne próbáld mégegyszer-kevertem le neki egy hatalmas pofont: Takarodj innen!-kiabáltam sírással küszködve
- Még látjuk egymást-szólt oda az eléggé felbőszült Robertnek, majd elrohant, Rob pedig becsapta az ajtót
- Ne haragudj-néztem rá könnyes szemekkel- Fogalmam nem volt róla, hogy idejön…-öleltem át ragaszkodóan, de ő nem viszonozta az ölelésemet…
- Nem haragszom…-sétált vissza a szobába és leült az egyik fotelba
- Akkor miért nem ölelsz át?-mentem utána és megálltam előtte, arra késztetvén ezzel, hogy rám nézzen
- Egyelőre nem tértem még magamhoz a volt barátod miatt…-rázta meg a fejét-Mikor szakítottatok?
- Muszáj most Danielről beszélnünk?-sóhajtottam szomorúan
- Igen, szeretnék tisztán látni vele kapcsolatban-jelentette ki komolyan
- Ezt most nem értem…Mi jelent az, hogy tisztán látni?
- Hát ahogy mondom…Az előbb az orrom előtt csókolt meg, ez azért fura…
- Robert kérlek…Nem én akartam azt a nyamvadt csókot, te is láthattad… Dan, nos ő ilyen…vagyis ilyenné vált, miután az apja rábízta a cégük irányítását… Utána fűvel-fával kikezdett, egy nap pedig egy másik nővel találtam a közös ágyunkban hemperegni…Mit szeretnél még tudni?-néztem rá kissé meggyötört arccal
- Szóval akkor nem érzel iránta már semmit?
- Most őszintén, szerinted érzek ezek után a szánalmon és a megvetésen kívül iránta mást, hm?Figyelj Rob, nagyon padlóra küldött a vele való szakítás, de tudod az okát… Viszont azt is tudnod kell, hogy képtelen lennék úgy bele kezdeni egy új kapcsolatba, hogy még az előzőt se hevertem ki…Nem játszanék senkivel, de legfőképp veled nem-néztem a szemeibe és megsimogattam az arcát- Ahogy te se, úgy én se ígérhetek semmi világrengető dolgot, de mindent megfogok tenni azért, hogy boldoggá tegyelek…-hajoltam hozzá közel
- Ahogy én is…Ne haragudj rám, amiért kételkedtem benned…-forrtak össze az ajkaink.