Amíg a "készletem" tart...

6.rész

- Sarah!Na milyen volt?-szegezte nekem azonnal Marie a kérdést, amint beléptem az irodájába

- Jó, sikerült kicsempésznem és könyvet is venni…

- Na ennek igazán örülök, de inkább azt meséld el, hogy milyen volt Robert?-látom a barátnőmön, hogy nagyon izgatja ez a téma, de nekem semmi kedvem sincs most elmesélni, ráadásul azt se tudom mit mondhatnék?Csatlakoztam a tinik közé, akik oda vannak érte??? Na jó, ez így ebbe a formába amúgy sem lenne igaz…

- Rendes volt, egy kicsit beszélgettünk is…-próbáltam a lehető legtermészetesebb hangon mondani

- Sarah!Most direkt kínzol???Harapófogóval kell mindent kiszednem belőled?!-toporgott viccesen az asztala mögött Marie

- Jajj Marie, nyugi…Nincs mit kiszedni belőlem, beszélgettünk az egyetemről egy kicsit és ennyi…-nyugtattam

- Csak?-lett csalódott egyből

- Igen… Viszont kellek még?Kicsit fáradt vagyok…-tényleg elfáradtam egy picit és szeretnék egyedül is lenni

- Hát, szerintem ma már nem lesz több dolog körülöttük, valami filmet akarnak néznek majd, most meg megbeszélést tartanak… De ezt nem tőlem kell megkérdezned, hanem a rendezőtől…

- Ez most komoly?-csak ezt ne

- Igen, tudod az ő koordinátoruk vagy…-de neked segítek, tettem hozzá gondolatban

- Oké, és szerinted mikor tudakolhatom meg tőle, hogy elenged-e?

- Szerintem most is, biztos nem zavarod őket…

- Rendben, akkor megyek is és megkérdezem, ha elenged, akkor este talizunk otthon!

- Jól van és nagyon köszönöm, hogy besegítettél…!

- Ne viccelj, máskor is…Na akkor otthon, puszi!

- Puszi!

Elsétáltam a konferencia teremig, egy nagy levegő vétel után és kopogás után már be is léptem. Persze az összes szempár rám szegeződött miközben lépkedtem lassan a rendező úr felé:

- Elnézést a zavarásért, uram!

- Jöjjön csak Miss Bright, bátran!-mondta kedvesen Bayona, ezért kicsit szaporábbra vettem a lépteimet-Miben segíthetek?

- Az az igazság, hogy csak egy kérdésem lenne…

- Halljuk!

- Szükségük van még ma rám?Ha nincs akkor inkább haza mennék…-vallottam be, minek kerteljek?

- Úgy gondolom megoldjuk ma már egyedül is a dolgokat-felelte-Nyugodtan menjen csak haza, pihenje ki magát holnapra…

- Köszönöm, bár hozzáteszem holnap már nem én leszek…

- Értem-mondta, miközben mintha Robertre sandított volna, aki nem sokkal távolabb ült-Akkor köszönjük a mai segítségét!

- Nem kell megköszönni, a munkámat teljesítettem csak…További kellemes időtöltést a szállodában!-fogtam kezet Juannal, majd angolosan távoztam, nem szeretek búcsúzkodni és amúgy sincs kitől. A hátamban azonban éreztem egy pillantást…

Örömmel nyugtáztam, hogy haza mehetek, pont erre volt most szükségem, boldogan lépkedtem immár az utcán az mp3-mal a fülemben, igazi napsütéses idő volt, kellemes egy kis sétára hazáig. Fél óra múlva már otthon is voltam.