Sziasztok!
Nagyon sajnálom, hogy eddig nem jelentkeztem, de megvolt az okom, amiért nem folytattam a történetet. Higgyétek el, hogy Ti sem örültetek volna annak a folytinak. Most viszont itt van az új rész és remélem örültök még neki.
Ha kérhetek ilyet, akkor írjatok akár egy mondatot, hogy mi a véleményetek a részről.
Puszi!!!!
44.rész
Tengernyi lehetőség futott át az agyamon abban a másodpercben, ahogy meghallottam az általam annyira szeretett nevetést, de igyekeztem elfojtani magamban a kitörni készülő vulkánt és mélyeket kezdtem lélegezni. Ha eddig nem kaptam agyvérzést, akkor talán majd most. Mit tud Daniel, amit én nem? Neki miért tud úgy örülni, ahogy nekem kellene? Lehet, hogy még mindig szereti ezt a…? Nem, az nem lehet. Sarah soha nem tenne ilyet, vagy mégis?
- Rob, min gondolkozol ennyire?- zökkentett ki a saját magam gyártotta agyrémből Marie.
- Semmin. – vágtam rá túl gyorsan.
- Aham, persze. – húzta fel rosszallóan a szemöldökét. – Jó színész vagy, de most nem dolgozol, és ez látszik. Szóval?
- Nyertél, tényleg gondolkozok valamin, vagyis inkább valakin. – böktem a fejemmel a kórterem ajtaja felé, mire Sarah barátnője csak egy mélyet sóhajtott.
- Daniel.
- Igen. Bánt, hogy Sarah örült neki. És tudom, hogy azt fogod most mondani, hogy nekem is örült, de ez nem ugyanaz. Képtelen vagyok rájönni, hogy mi ennek az oka. Én vagyok a barátja, elméletileg engem szeret, még ha miattam került ebbe a helyzetbe, akkor is. – kezdtem el járkálni.
- Rob, megértem, hogy a miérteket keresed, de hidd el, hogy semmi okod a féltékenységre.
- Marie, érts meg egy kicsit. Tudom, hogy Sarah a legjobb barátnőd és értem, hogy mellette állsz. De most őszintén! Neked hogyan esne például, ha jobban örülne egy csoporttársának, mint neked?
- Valószínűleg nem túl jól. – gondolkozott el.
- Na, látod. Ez a helyzet velem is. Megbolondít a tudat, hogy nem én vagyok az, az ember, aki mosolyt csal az arcára. A fenébe is, nekem kellett volna így örülnie! – csaptam a falba egyet elkeseredettségemben.
- Figyelj Rob, próbálj megnyugodni. – tette a kezét a vállamra. – Sarah össze van zavarodva, ennyi az egész. Úgy gondolom a múltjába a kapaszkodik, mert nem hisz a jövőjében. De ha mi kitartunk mellette és erősek maradunk, akkor rá fog jönni, hogy a jövője sokkal szebb annál, mint amibe most bele se gondol. De kérlek, addig ne ítéld el őt.
- Tudod, hogy szeretem. – sóhajtottam. – És soha nem hagynám cserbe. – sétáltam el a székekig és ültem le kissé higgadtabban.
- Ide öntöttem ki véletlen a kávémat. – mutatott az időközben visszaérő Peter a fekete tócsára egy takarítónőnek, aki gyorsan fel is törölte azt. – Köszönöm és elnézést!
- Peter, ne haragudj!- mondtam lehajtott fejjel, mikor ismét csak hárman voltunk a kórterem előtti székeknél.
- Nem gond, megértem, hogy kiborultál. Az előbb hívott Ash, vagyis mindenki, mert kihangosította a készüléket, alig tudtam őket lebeszélni arról, hogy mind ide utazzanak. Arra jutottak, hogy ha beleegyezel, akkor felváltva jönnek majd meglátogatni Sarah-t, akik épp nem forgatnak.
- Persze, hogy bele egyezek, tudom, hogy Sarah is szereti őket.
- Rendben, akkor mindjárt vissza is hívom őket. – és így is tett. Igaz nem velem beszéltek, de amennyi kihallatszott a beszélgetésből, abból is leszűrhető volt, hogy mennyire aggódnak a barátnőmért, ami mérhetetlenül jól esett. Ezután egy kis ideig csendben ültünk, elmerülve a gondolatainkba, ameddig meg nem jelent előttünk egy harminc év körüli férfi, eléggé idegesen.
- Itt fekszik Sarah Bright? – kérdezte aggódva.
- Adam?! – kapta a szája elé a kezét Marie, majd a nyakába ugrott a pasinak. Na várjunk csak, ő lenne az az Adam, akire én gondolok? Ő lenne Sarah bátyja???? – Te meg hogy hogy itt vagy???
- Marie hogyan kérdezhetsz ilyet? Sarah, a húgom és tudod, hogy mennyire szeretem! Hogy van?- ezek szerint nem tévedtem.
- Fizikailag és lelkileg sincs jól. – gyűltek könnyek a lány szemeibe. - Beszéltél már az orvosaival?
- Még nem, mert előbb látni szerettem volna. Van most bent nála valaki?
- Igen, Daniel.
- Az a Daniel?- szorult ökölbe egyből a keze. – Mit keres az itt???- végre valaki, aki szintén ezt kérdezi, gondoltam magamban, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve Marie helyett válaszoltam:
- Jött meglátogatni a volt mennyasszonyát. – álltam fel. – Aki mellesleg az én barátnőm.- keserűen csengett a hangom, mert úgy is éreztem magam.
- Szóval Te lennél a híres Robert Pattinson? – méregetett.
- Igen. És szeretném, ha tudnád, hogy így is épp eléggé hibáztatom magamat, szóval nyugodtan átugorhatjuk a vádolásomat.
- Adam Bright, nagyon örülök és nem hibáztatlak. Nem lenne fair, úgy gondolom. – nyújtott kezet, amit én azonnal elfogadtam.
- Köszönöm!
- Nem kell megköszönnöd. Viszont azt hiszem beszélnem kellene a kezelő orvosával, hogy megtudjam a pontos diagnózist. Hogy hívják?
- Dr. Collins. – vágta rá Marie.
- Remek, akkor megkeresem és konzultálok vele. Mindjárt jövök. – és már ott sem volt.
- Ő lenne Sarah bátyja?- nézett hitetlenkedve Peter a távolodó alak felé.
- Igen. – bólintott egy aprót Marie. – Fogalmam sincs, hogy kerül ide.
- Ezek szerint nem te hívtad ide? – kérdeztem bizonytalanul.
- Rob, szerinted én nem tudok a családi dolgokról, hm? Engem ugyanúgy meglep Adam felbukkanása, mint téged. És azt hiszem ő csak az első, aki megjelent a családból.
- Tessék? Ezt úgy érted, hogy? – hökkentem meg.
- Úgy. Ha Adam itt van, akkor a szüleik sincsenek messze, vagyis számíthatunk rájuk is.
- Na, de.
- Tudom, mit akarsz mondani, és igen, igazad van. De nem tehetsz ellenük semmit. Sarah mégiscsak a lányuk!
- Igen?! És akkor miért nem volt a lányuk, amikor elvetélt???
- Micsoda? Sarah várt már gyereket? – kérdezett közbe meglepetten Peter. – Na de mikor és kitől?
- Danieltől. – feleltem hidegen. – De ez maradjon köztünk.
- Ez csak természetes. Viszont most már értek dolgokat. És ahogy nézem, Adam is. – bökött a fejével a közeledő testvér alakjára.
- Mi az, hogy meg akar halni? – eléggé feldúlt volt, csakúgy mint én a hírtől. – Azonnal beszélek vele!
- Ne!- kaptam a karja után. – Hallani sem akar az életről.
- És ezt Te csak úgy hagyod, mi? Végülis egyszerűbb mindenféle szempontból, ha a húgom meghal, nem igaz? A karriered töretlen marad, sőt, még sajnálni is fognak, amiért elvesztetted őt. Ez lenne az a fene nagy szerelmed iránta? Hagynád meghalni? – nyoma sem volt már a higgadt bátynak.
- Adam! – szólt rá Marie. – Rob már megpróbálta meggyőzni és én is! Senkire sem hallgat, ne legyél igazságtalan.
- Hagyd Marie, igaza van! Mit tudhatok én Sarah-ról, amit esetleg Adam nem? Hiszen ő mindig mellette volt, nem de? – vágtam vissza.
- Elég legyen ebből!- csattant fel Peter, még mielőtt jobban elfajulhatott volna a dolog. – Tudom, hogy nincs jogom beleszólni a dolgokba, mert én csak egy barát vagyok, aki alig ismeri még Sarah-t, de egy valamit tudok. Határtalanul szereti Robertet, ahogy Rob is őt, efelől senkinek semmi kétsége nem lehet. Viszont azt is tudom, hogy elég makacs természet, szóval talán nem egymást kellene ölnötök az elkeseredettségetek miatt, hanem összefogni és együtt kitalálni, hogy mivel lehetne jobb belátásra bírni szerencsétlen lányt.
- Maga meg kicsoda?
- Peter Facinelli, szintén színész és igen, Rob és Sarah közös barátja. Örülök.
- Én is. És igaza van. Sajnálom Robert, én csak nagyon megijedtem.
- Ahogy én is. Biztosíthatlak, hogy amíg rajtam múlik, Sarah élni fog. – jelentettem ki magabiztosan.
