7.rész

- Szabad!-nézett fel a laptopjáról Marie, hogy láthassa ki lép be az irodájába-Á, Robert!-mosolygott a belépő férfira

- Zavarok?-kérdezte kissé zavartan a színész, miközben az ajtóban toporgott

- Nem, jöjjön csak!-mutatott egy székre a nő-Foglaljon helyet!

- Köszönöm, de kérem, illetve kérlek hagyjuk a formalitásokat, tegeződjünk…

- Rendben, nos mi járatban?-kérdezte Marie, bár azért volt egy sejtése

- Hát nem is tudom hol kezdjem, eléggé zavarba vagyok most az az igazság…

- Miért?Ennyire rémisztő lennék?

- Nem, dehogy, csak…csak…-kereste a szavakat

- Oké, nézzd, nyugodtan mondd el mit szeretnél, legfeljebb nem-et mondok, szóval?

- Jó, szóval úgy tudom te vagy Sarah legjobb barátnője…

- Én is így tudom-mosolygott Marie, egyre jobban sejtette hova akar kilyukadni a srác

- Akkor megbízik benned, és akkor én is megtehetem…Szeretném elkérni tőled a telefonszámát…-nyögte ki nagy nehezen Robert a kívánságát

- Hm, ugye tudod, hogy most nehezet kérsz tőlem?

- Miért?Talán nincs meg neked?-lepődött meg a férfi

- Nem erről van szó, csak Sarah a legjobb barátnőm és az engedélye nélkül nem szívesen adnám oda senkinek a számát, nehogy kitekerje a nyakamat miatta….

- Értem-állt fel Rob szomorúan- De most az egyszer nem tehetnél kivételt mégis?Nézd Sarah nagyon szimpatikus, okos és kedves lány, szeretnék vele még találkozni, de holnap már nem ő lesz tudtommal…

- Jól tudod és a többi is stimmel…de…

- De félted tőlem, igaz?

- Nem kellene?

- Nem, nem vagyok olyan típus, amilyennek sokan gondolnak…És gondolom az is aggaszt, hogy állítólag Kristennel járok…Akkor most elmondom, hogy ez nem igaz, csak jó barátok vagyunk, ennyi…Na megkapom a barátnőd számát?-kérdezte határozottan Robert

- Oké, győztél, de ha fájdalmat okozol neki, tudd, hogy a saját két kezemmel fojtalak meg!-emelte fel fenyegetően az egyik ujját Marie, miközben a másik kezével leírta Sarah számát egy kis papírra

- Vállalom a kockázatot!És köszönöm!-vigyorgott Rob

***********************

Otthon először is főztem egy kis vacsit, majd letusoltam és befeküdtem az ágyamba azzal a nemes szándékkal, hogy kicsit előre tanulok. Elővettem a jegyzeteimet és szorgalmasan olvasgatni kezdtem XIV. Lajos belpolitikáját. Már majdnem a végéhez értem, amikor remegni kezdett mellettem a telefonom, sms-em érkezett. Gyors még befejeztem a jegyzetem olvasását, majd kinyitottam a telefonomat. Valóban sms-em érkezett, egy számomra ismeretlen számról:”Nem tudod elhinni mennyire hálás vagyok neked, amiért délután normális embernek érezhettem magamat a közeledben. Nagyon köszönöm, hogy segítettél!Remélem még nem aludtál!Rob u.i.:Marie-t hagyd életben!:)” Elnevettem magamat az utóiratán, hát ilyen nincs. Kész ez a srác, képes volt elkérni a számomat Marie-tól? Ekkor hallottam, hogy fordul a kulcs a zárban, haza ért az „áruló”.

- Sarah!Itthon vagy?

- Aham, a szobámban ülök, de megyek!-kászálódtam ki az ágyamból, majd kisiettem

- Szia!Mizu?-mosolygott rám vidáman

- Épp most olvastam el egy sms-em…Tippelj ki küldte?

- Azt hiszem sejtem, de ne haragudj, annyira akarta a számodat!

- Okés, semmi gond!Különben is azt írta, hogy hagyjalak életben….

- Rendes tőle, majd holnap megköszönöm neki….Amúgy szerintem rendes srác…

- Marie!

- Tudom Sarah!De ne rágódj már a múlton..Nem mindenki Daniel…Adj neki egy esélyt, egy lehetőséget, megérdemelné…

- Jó, majd átgondolom a dolgot…De most együnk!