Sziasztok!

Ha nehezen is, de megszületett a legújabb rész:)
Véleményeiteket továbbra is várom:)

Jó olvasást!!

Puszi!


14.rész

Remegő lábakkal indultam el ajtót nyitni, talán mégse annyira jó ötlet, hogy elkísérjem.
- Szia Sarah!Hú, nagyon csinos vagy-nézett végig rajtam, amibe belepirultam rendesen
- Szia Rob!Gyere be!-tártam ki előtte az ajtót, hát ilyennek se láttam még. Öltönybe volt, ami be kell vallanom nagyon jól állt neki, de azért fura volt így, szóval akaratlanul is elmosolyodtam
- Na mi az?Min mosolyogsz?-puszilt meg lágyan
- Semmin, csak nagyon jól nézel ki…
- Értem, szóval a bohóc öltözékemen mulatsz-rángatta meg a nyakkendőjét, amin csak még jobban mosolyognom kellett
- Tényleg jól nézel ki…csak szokatlan egy kissé, de ettől még jó…-magyaráztam
- Köszi!De mint már mondtam nagyon csinos vagy-húzott magához-Mindenki engem fog este irigyelni…-lehelt a nyakamra
- Azért ne túlozz…-mondtam akadozva, egészen elbódultam a leheletétől
- Ez az igazság, gyönyörű vagy…Kár, hogy kötelező ott lenni ezen a promós rendezvényen…
- Köszönöm a dicséretet, örülök, hogy így gondolod-csókoltam meg, amivel azonban csak olajat öntöttem a „tűzre”, ugyanis sikerült teljesen belefeledkeznünk a csókolózásba. Robert teljesen elvesztette már az önkontrollját, elkezdte rólam lehúzni a ruhám pántját,elkezdtünk beoldalazni a szobámba, amikor megjelent Marie, nyilván nem csuktam be gondosan az ajtót a párom után
- Upsz, bocsi, nem tudtam, hogy Rob is itt van-jött azonnal zavarba a barátnőm, hát igen, félre érthetetlen volt a helyzet
- Szia Marie!Mi épp indulni készültünk-néztem Robertre, aki azonnal bólintott, miközben én visszahúztam a pántomat és megigazgattam a hajamat
- Igen, nos promóciós rendezvény lesz, ahova Sarah-t is elviszem, ezért vagyok itt…-krákogott
- Értem, oké. Figyu engem nem zavar, hogy itt vagy, de tényleg, csak nyugodtan, bármikor…Viszont most már értem mit keres lent egy limuzin és egy rahedli fotós, ezek szerint miattad vannak itt…
- Igen-hajtotta le a fejét- Ne haragudj a kellemetlenségért…
- Semmi gond, nem kell emiatt rosszul érezned magad, de tényleg. Ez nem a te hibád…-mondta Marie együttérzően
- Ez az életem… Lehet, hogy önző vagyok, amiért másokat is belerántok-nézett rám szomorúan
- Szerintem indulnunk kellene…-simogattam meg az arcát, annyira rossz volt ilyen szomorúnak látni őt és igazából nem is tudtam volna erre nagyon mit mondani
- Igen, induljunk. Nem szeretnék elkésni-rázódott vissza, majd kitárta előttem az ajtót, mielőtt felsegítette volna rám a kabátomat
- Jó szórakozást!-köszönt el Marie
- Köszönjük!Szia!
- Sziasztok!-csuktam be mögöttünk a barátnőm az ajtót, mi pedig elindultunk lefelé, majd ki az épületből. Marie-nak igaza volt, rahedli fotós várt már minket, de Rob minden hezitálás nélkül, céltudatosan tört az autó felé, miközben egy percre sem engedte el a kezemet. Előre engedett, majd ő is beszállt a fekete limuzinba, hogy elindulhassunk a rendezvény helyszínére.
- Hú, hát tényleg sokan voltak-próbáltam oldani a Robból áradó feszültséget, de elég kevés sikerrel
- Igen, és ez még csak a kezdet…Nem tudom meddig viseled ezt majd el…
- Érted elviselem és túlélem-bújtam hozzá szorosan, hogy érezze tényleg így gondolom
- Mondod most…Hidd el nem benned kételkedem, csak tudom, hogy mivel jár velem lenni…Előbb vagy utóbb megfogod unni ezt a cirkuszt és azt mondod, hogy elég…-magyarázta nekem lemondóan
- Rob, kérlek, ne mondj ilyeneket, oké? Most is itt vagyok veled. Ha tartanék a cirkusztól, akkor el se jöttem volna, nem gondolod?
- De, csak..
- Nincs csak!Itt vagyok, tehát vállalom a dolgokat. Kérlek ne rágd ezen magadat!Elég ha én izgulok a rendezvény és a kollégáid miatt, te ne aggódj a jövőnk miatt…
- Izgulsz?!
- Szerinted?Remeg kezem lábam, fogalmam nincs hogyan fognak fogadni…
- Jajj, de kis csacsi vagy-puszilt meg-Mindenki imádni fog, nem lesz itt semmi gond…
- Aha, neked legyen igazad, de nem tudom jól meggondoltad-e hogy velem jössz…
- Persze, de miért is?
- Azért mert én nem vagyok SZTÁR…
- Sarah!Mint már mondtam, hozzám tartozol, és ez éppen elég ok, hogy itt legyél…Ráadásul nélküled valószínű ki se bírnám ezt a felhajtást…
- Komolyan?-néztem rá
- A legkomolyabban…Viszont most elárulok egy arany szabályt…
- Igen?És mi lenne az?
- Soha ne nézz egy riporter szemébe se, amikor nézelődsz, mert a végén azt hiszi, hogy arra vársz, hogy századszorra is feltegye ugyanazt a bárgyú kérdését…
- Köszi, ezt jó tudni..-nevettem el magamat
- Jó hallani a nevetésedet-mosolygott rám, miközben megérkeztünk a helyszínre.