Sziasztok!

Meghoztam a folytatást, ha igény lesz rá, akkor ma rakok fel még egyet:)

Jó olvasást!

Puszi!

9.rész

A szállodához vezető utat végig beszélgettük, vagyis inkább ő mesélt, én pedig hallgattam. Elég nehezen tudtam elhinni a tényeket, miszerint Robert-tel fogok ebédelni, olyan valószínűtlennek tűnt ez az egész. Beléptünk a szállodába, ahol eléggé sok kíváncsi szempár szegeződött ránk, valljuk be, nem is csoda. Odaintettem Jess-nek, majd elindultam Robert után az étterembe. Egy eldugott asztalhoz ültünk le, nem véletlenül, kerülni szerettük volna, elsősorban én, a feltűnést. Némán kezdtünk bele az étlap tanulmányozásába.

- Mit hozhatok?-jelent meg egy pincér szinte azonnal, nyilván felismerte Robertet

- Ö, hát nem is tudom..Sarah te mit kérsz?-nézett rám kedvesen

- Egy őszilevet mindenképp…-néztem fel

- Én is csatlakozom a hölgyhöz…-mondta Rob

- Értem, és esetleg ételt sikerült már választaniuk?

- Hm…Az aszaltszilvás kacsa jól hangzik…Azt kérek-tette le az étlapot

- Nekem is jó lesz…-egyeztem bele

- Rendben, akkor azonnal hozom!-írta fel a pincér, majd távozott

- Szóval ugyanazt eszel, amit én?-somolygott

- Szóval ugyanazt iszol, amit én?-„vágtam” vissza

- Egy-egy-nevetett-Tehát ez azt jelenti, hogy kölcsönösen megbízunk egymásban?

- Akár…Vagy inkább ugyanarra vágyunk-alighogy kimondtam ezt, éreztem, hogy fülig vörösödök, eléggé kétértelműre sikerült ez a mondatom, és ezt ő is így látta.

- Ne csináld ezt…-suttogta

- Mit?

- Hogy elvörösödsz…Csak még szebb leszel tőle és akkor még jobban zavarba jövök, hogy éppen velem ülsz itt…-mondta teljesen komolyan, miközben végig a szemeimbe nézett

- Ne mondj ilyet, zavarba hozol-szemléltem az asztalterítőt, nem bírtam ránézni

- Az igazság miatt soha nem szabad zavarba lenned…-emelte fel az államat

- Igazság…-forgattam meg a szemeimet egy grimasz kíséretében

- Téged valaki nagyon megbánthatott, ha jól sejtem…-fürkészte az arcomat, ami azonban megfeszült

- Az lehet…-szólaltam meg kemény hangon és elfordítottam a fejemet, ő pedig vette a lapot és témát váltott:

- Na és milyen zh-d lesz, mi lesz a téma?

- Középkor lesz a téma, szóval eléggé tág…A tanár ráadásul egy igazi kínzó szerkezet, de komolyan…

- Az nem túl jó…A tanáron sok múlik…

- Pontosan-helyeseltem neki

- Izgulsz, igaz?

- Persze…Nem szeretnék elbukni…

- Gondoltam…Mi lenne ha ma már nem tanulnál?Azt mondják az már nem segít…-kérdezte

- Hm…Szokták mondani, de ez nem így van…Legalábbis nálam, akkor nem vagyok nyugodt…

- Értem-bólintott-Szóval ne erőltessem?-kérdezte, miközben meghozták az ebédünket. Megvártam amíg a pincér mindent feltálal nekünk és elmegy, csak utána válaszoltam:

- Őszintén?Nem kellene, sőt…-akadtam meg

- Sőt?-nézett rám kérdőn

- Lehet, hogy ezt az egészet nem kellene erőltetni…-tettem le a villámat a tányérra

- Nem értelek, magyarázd el, kérlek….-utánozta ő is az előbbi mozdulatsoromat

- Oké…Nézzd Rob, mi egy merőbe más világban élünk, nem hinném, hogy jó ötlet lenne, ha továbbra is találkoznánk…-mondtam ki egy szuszra

- Hát most megleptél-sóhajtott-Mármint tetszik, hogy ennyire őszintén elmondod a dolgokat és nem kertelsz…

- Köszi…-néztem a tányéromat

- De ez nem azt jelenti, hogy egyet is értek a véleményeddel…-már épp nyitottam volna szólásra a számat, amikor félbeszakított:

- De mi lenne, ha ezt nem itt beszélnénk meg?Szépen megebédelünk, majd felmehetnénk a szobámba beszélgetni, mit szólsz hozzá?

- Legyen-adtam meg magamat, végülis én is szívesebben beszélgetnénk nyugodtabb körülmények között

- Akkor jó étvágyat!