Sziasztok!

Íme a legújabb rész, remélem örültök neki:)
Folytatás megírásának függvénye, hogy mennyire érdekel Titeket továbbra is Sarah és Rob életének történései;)

Puszi!!!!


15.rész

Amikor Rob kiszállt az autóból ezernyi vaku villanhatott egyszerre a szemébe, már amennyire jól érzékeltem a hirtelen mozdulataiból. Kézségesen kisegített engem is a luxus autóból, mire eléggé nagy döbbenet futott végig a fotósok arcán. Talán ők sem hitték volna, hogy nem félek tőlük, csendbe hozzáteszem, hogy még én se. Kézen fogva indultunk el a szőnyegen a bejárat felé, persze a legnagyobb érdeklődés közepette. Közben meghallottam a már már hiányolhatatlan tini lányok őrült sikonyálást Robert után, nem hiszem el, hogy soha nem rekednek be, amikor egyfolytába ordítoznak és sikítoznak, hihetetlenek, komolyan mondom. Talán ha kevésbé tűnnének hisztérikusnak, akkor lenne esélyük normálisan is elbeszélgetni a kedvenceikkel. De így aztán a normális beszélgetésre esély sincs, és ez nem a színészek hibája. Ugyanakkor picit megböktem a párom oldalát, jelezvén, hogy esetleg oda mehetne hozzájuk, hátha lehalkulnának kicsit, aminek szerintem a mellettük rendíthetetlenül szobrozó biztonsági emberek örültek volna a legjobban.
- Nem mész oda hozzájuk?-kérdeztem halkan
- Hát…nem szívesen mennék.. Képesek és szétszednek…-vágott egy grimaszt feléjük nézve
- Hát az meglehet-bólintottam-De a szerencsétlen biztonságiak tuti hálásak lennének, ha megpróbálnád őket lecsitítani. Szegényeknek lassan hallókészülék fog kelleni…
- Hm..Oké, akkor kiosztok pár aláírást, asszem ennyi még belefér…
- Szerintem is-mosolyogtam rá, ő pedig húzni kezdett-Hé, rám nem hinném, hogy kiváncsiak lennének. Már így is csúnyán néznek rám…-utaltam arra, hogy ha nem muszáj, akkor inkább dobó távolságon kívül maradnék, biztos, ami biztos alapon.
- Igazad van, akkor viszont maradj itt. Pár perc és már itt is vagyok-adott egy gyors csókot, majd oda sétált a rajongóihoz. Én meg csak álltam és néztem, ahogy próbálja teljesíteni a kéréseit a megvadult lányoknak. Szegény Rob-ot ide-oda rángatták a fényképezőgépük elé, sorba tolták az orra alá a kis füzeteket, és.. Mi van?!?!?!?! Az egyik lány felhúzta a pólóját és ahogy látom a mellére szeretne egy aláírást, na ne!
- Úgyse írja ott alá neki-lépett mellém egy barna hajú férfi, egyből felismertem, Dr. Cullen megformálója volt, Peter Facinelli.
- Aha…-mormoltam, kissé bosszantott a lány viselkedése, így nem is tudatosult bennem igazán, hogy ki is áll mellettem
- Amúgy Peter Facinelli vagyok, nagyon örülök-nyújtott kezet az „ismeretlen ismerős”- Te pedig biztosan Rob barátnője, várjál mondta a nevedet is…
- Sarah Bright-mosolyogtam, miközben kezet fogtam vele- Bár már találkoztunk, igaz kissé máshogyan…
- Igaz, tényleg, ne haragudj! Most már emlékszem, te voltál első nap a koordinátorunk a hotelben…
- Igen, én voltam… -pirultam el
- Hé, nekem most el ne pirulj, amiért ott ismertétek meg egymást Rob-bal, hallod? Nincs ebben az ég világon semmi rossz. Hidd el, normális, hogy most te is itt vagy…
- Honnan tudta, hogy pont ezen gondolkoztam?-lepődtem meg
- Először is tegeződjünk, másodszor pedig a feleségemre emlékeztetsz, az első rendezvényen, ahová elvittem, pontosan ugyanígy viselkedett és pirult el…
- Azt hiszem így már értem-nevettem el magamat-hát igen, eléggé feszengek…
- De nem kell, gondolom ezt Rob is mondta… Nem vagyunk mi emberevők…-nevetett, miközben a lányok kedvence is visszaérkezett mellém
- Soha többet ennyi lány közé…-rázta meg a fejét ingerülten- Helló Peter, látom megtaláltad Sarah-t-fogott kezet a kollegájával
- Igen, megtaláltam, nem volt nehéz. Nem sok olyan szép lány van itt, akiről te meséltél…
- Ez igaz-ölelt magához büszkén Robert- köszi, hogy vigyáztál rá…
- Oh, részemről öröm volt Sarah-val beszélgetni…
- Én is ezt érzem-szólaltam meg- Peter elmesélte, hogy a felesége is ugyanúgy viselkedett először egy ilyen rendezvényen, ahogyan én…-néztem rá Robertre
- Nos, igen…-mosolygott
- Ő is azért aggódott, hogy mi lesz ha nem fogják kedvelni a kollégáid?-kérdezte a párom
- De Rob!-néztem rá szemrehányóan
- Jajj, ne aggódj Sarah nem nevetlek ki ez miatt!-mondta Peter, aha, akkor mégis miért vigyorog ezerrel?
- Veszem észre….
- Bocsi, csak annyira aranyos, hogy féltél tőlünk… Figyelj mi itt már egy család vagyunk, nincsenek lassan titkaink sem egymás előtt, nagyon sok időt töltünk együtt ahhoz, hogy összekovácsolódjunk. Együtt sírunk és nevetünk, szóval épp ezért nem kell tőlünk tartanod. Személyszerint én nagyon boldog vagyok, hogy Robert végre nem magányos…
- Hú, köszönöm, ez most jól esett…
- Nagyon szívesen, na gyere ide egy ölelésre, persze csak ha Rob belemegy…-kacsintott Peter
- Peter, miért ne engedném?-kérdezte lazán Rob, én pedig átöleltem Petert. Kissé megnyugodtam, úgy éreztem velem semmi probléma nem lesz, és ha a többiek is ennyire közvetlenek, akkor tényleg teljesen feleslegesen aggódtam.
- Peter hol van a feleséged?-hallottam egy mézes-mázos hangot, aminek hatására ki is bújtam az ölelő karok közül
- Otthon, betegek a gyerkőcök…-fordult a hang irányába- Amúgy szervusz Kristen!
- Értem…Ezért ölelgetsz idegen nőket…Szia!-adott két puszit Peternek, miközben a szemeivel engem méregetett
- Sarah nem idegen…-javította ki- De erről Rob tudna mesélni…
- Igen?!-húzta fel a szemöldökét, majd jó szorosan átölelte a barátomat, én pedig csak álltam.
- Igen-rázta le magáról a kolleganőjét Rob- Kristen bemutatom neked Sarah-t, a barátnőmet-húzott maga mellé, én pedig kezet nyújtottam:
- Nagyon örülök Kristen!
- Á, a hoteles csaj!-nézett rám lesújtóan- Fogadni mernék, hogy nem véletlen voltál ott aznap, amikor megérkeztünk…
- Tessék?!-kérdeztük egyszerre Rob-bal és Peter-rel, majd én lassan visszahúztam a kezemet
- Jajj most miért néztek rám így?Nem egyértelmű a helyzet?Azt hittem több eszed van Robert, de látom, hogy tévedtem. Ez a csaj úgy tapadt rád a kezdetektől, mint valami pióca…
- Kristen, te normális vagy?!-emelte fel a hangját a párom-Miket beszélsz?!
- Az igazat!-emelte fel dacosan a fejét- A hírnevedre pályázik és úgy tűnik egész hatásosan…
- Na jó, elég ebből Kristen!Azonnal fejezd be a hülyeségeidet!Nem tűröm, hogy így beszélj Sarah-ról!Ő hozzám tartozik, és ezt jó lesz, ha észben tartod!-osztotta ki a filmbéli partnerét Robert- És ha most nem haragszol mi bemegyünk!Peter velünk tartasz?!
- Ööö, persze!-úgy tűnt nem teljesen tért napi rendre az előbb elhangzottakon, és akkor én mit szóljak????Hogy képzelhet rólam ilyet Kristen???Nem is ismer, milyen jogon ítél el?????Á, én ezt nem fogom kibírni….
- Helyes-hagytuk faképnél a megdöbbent színésznőt
- Ne haragudj kicsim, fogalmam sincs mi üthetett Kristenbe, nem szokott ő ilyen lenni…-mentegetőzött
- Semmi gond, nem a te hibád-erőltettem egy mosolyt az arcomra
- Ne törődj vele, biztos egyéb gondjai vannak-fogta meg a szabad vállamat bátorítólag Peter
- Oké, köszi, jól vagyok!Azt hiszem túl fogom élni, hogy Kristen Stewart-tal nem leszünk barátnők…
- Ez a beszéd! Kristen csak irigy rád….-csúszott ki Peter száján, de ahogy látom, már szívná is vissza, főleg amikor ránézett a megfeszült arcú Robertre
- Ezt meg hogy érted?
- Mit?
- Hát hogy Kristen irigy rám?
- Sehogy, illetve csak arra gondoltam, hogy te boldog vagy, ő pedig nem az, ennyi…-zárta rövidre a magyarázkodást
- Oké…-válaszoltam beletörődve, de a fejembe azonban tovább motoszkált a kérdés…