5.rész

Úgy tűnt a tervem bevált, ugyanis senki nem ismerte fel a szálloda előtt, sőt csalódott arcot is vágtak a tini lányok, amikor kiléptünk az ajtón kézen fogva. Egy jót mosolyogtam magamban ezeken az embereken, ennyit a nagy rajongásról-gondoltam-ha egy kicsit másképp néz ki a kedvencük már fel sem ismerik. Na nem mintha ez baj lenne, épp ellenkezőleg, számítottam erre, csak hát mégis érdekes dolog ez, na mindegy. Gondolataimból Robert hangja zökkentett ki:

- Hova is megyünk?-kérdezte

- Két utcával lejjebb van egy csendesebb, de nagyszerű könyvesbolt, én arra gondoltam…

- Az nagyszerű, de minden oké?-nézett rám gyanakvóan

- Persze, miért ne lenne?

- Csak annyira csöndes vagy…Ennyire feszélyez, hogy fogom a kezedet?-miért akarja ezt megtudni???

- Bocsi, csak kicsit ideges voltam, hogy beválik-e a tervem, ami a kisurranást illeti…

- Értem, hát fantasztikus ötlet volt, senki nem ismert fel!-mosolygott

- Aham, klassz, hogy bejött…-motyogtam

- És a kezem?

- Mi van vele?-kérdeztem vissza

- Hát én is ezt kérdezem…Zavar, hogy fogom a tiedet?Félsz, hogy esetleg valaki meglátja és szól a barátodnak?-na ez a kérdése enyhén sikerült csak tolakodóra

- Nem, nem zavar…Mindent a feltűnésmentesség érdekében…-néztem rá zavartan-Egyébként meg bárki megláthat, nem érdekel…-vontam meg a vállam kissé szomorúan, ebből valószínű rájött, hogy nem volt valami jó az előző kérdése

- Ne haragudj, nem akartalak megbántani, sem pedig bizalmaskodni…Semmi közöm a magánéletedhez, bocsáss meg…-torpant meg

- Nem gond…Nem bántottál meg egy egyszerű kérdéssel…-próbáltam mosolyt erőltetni magamra, hát sikertelenül

- Nekem nem úgy tűnik, mivel tehetném jóvá?Te segítesz nekem, én pedig kapásból megbántalak…

- Mondom, hogy nincs gond, oké?-néztem rá kissé ingerülten-Hagyd abba ezt, kérlek!Nem kell bocsánatot kérned egy egyszerű kérdés miatt…

- Jó, rendben…

- Helyes, akkor lapozzunk!-sóhajtottam

- Mit tanulsz?-váltott témát

- Történelmet….-vágtam rá gyorsan, minél hamarabb szerettem volna másról folytatni a párbeszédünket

- Az szép, én is szerettem a suliban a történelmet, érdekes világ…-gondolkodott el látszólag

- Az biztos, régi idők és idegen kultúrák megismerése, izgalmas dolog….-hadartam

- Ez tetszik…

- Micsoda?

- Hogy ennyire lelkesülsz azért amit tanulsz, látszik, hogy boldoggá tesz az egyetem is…-felelte szomorkás hangon

- Valóban szerencsés vagyok, hogy arról tanulhatok, amit szeretek és érdekel… -bólintottam

- És ez boldoggá is tesz, ugye?-kérdezte fürkésző tekintettel, mire én csak egy halvány mosollyal válaszoltam

- Értem, szóval nem…

- Hagyjuk…

- Okés, de annyit még árulj el nekem, hogy ha te történelmet tanulsz, akkor hogyan kerültél a szállodába koordinátornak?Nem rokon szakma tudtommal…

- Hm, hát tényleg nem rokon szakma…Marie, a legjobb barátnőm, tudod a vezető-erre bólintott, szóval emlékszik rá-Megkért, hogy segítsek be, mert a valódi koordinátor lebetegedett tegnap és nem volt ki helyettesítse, nekem pedig ma amúgy sincs órám, szóval szívesen besegítek…-magyaráztam

- Ez kedves dolog tőled, manapság kevés az igaz barát.… -erre egy újabb mosoly volt a válaszom, miközben megérkeztünk a könyves bolt elé

A vásárlás nem tartott nagyon sokáig, gyorsan sikerült kiválasztanunk neki a megfelelő könyvet, egy történelmi regényt, én pedig megvettem az egyetemre szükséges történelmi képes atlaszt, körülbelül negyed órát töltöttünk el a vásárlással. Visszafelé elég csendesek voltunk mindketten, úgy tűnt Robert nem akar, vagy mer kérdezni többet tőlem, én pedig nem tudhattam mit is mondhatnék vagy kérdezhetnék tőle. Hamar vissza értünk a szálloda elé, de mielőtt beléptünk volna az ajtón, megszólalt:

- Várj!Mielőtt bemegyünk kérdezhetek még valamit utoljára?

- Persze-fordultam felé

- Találkozunk még?

- Nem hinném, holnap már nem én leszek…

- Értem-hajtotta le a fejét

- Mehetünk?

- Igen…

Beléptünk az ajtón, mielőtt még bárkinek is feltűntök volna,kihúztam a kezemet az övéből. Pont jókor, ugyanis Kristen Stewart tartott felé, látszólag dühösen.

- Mégis hol voltál?-esett neki Rob-nak azonnal

- Könyves boltba, miért?-felelte spontán Robert, én pedig kezdtem magamat kínosan érezni

- Fél órája rád várunk!Megbeszélés!Rémlik valami?????-tajtékzott még mindig a Bellát játszó színésznő

- Hupsz, teljesen elfelejtettem, azonnal megyek…

- Ajánlom is-csattogott el Kristen

- Azt hiszem kicsit haragszik rád…-állapítottam meg

- Majd megnyugszik, ő már csak ilyen..-húzta meg a vállát

- Értem…Na akkor én most megyek is, menj mielőtt leszedik a fejedet-indultam meg tétován

- Okés, nagyon köszönöm!Örülök, hogy megismertelek, de tényleg…-mosolygott rám

- Nincs mit, ez csak természetes. Én is örülök, hogy találkoztunk…-mosolyogtam vissza-De most tényleg mennem kell…

- Rendben van, nekem is!Szia!-indult el balra

- Szia!-én pedig jobbra indultam, visszafordulni nem mertem, minek az öncsalás? Robert Pattinson úgyse nézett volna vissza….