8.rész

Egész éjjel forgolódtam, talán Marie-nak van igaza, nem tudom… Kicsit összevagyok zavarodva… A józan eszem egyszerűen kizártnak tartja, hogy köztem és Robert között bármi az ég világon kialakulhatna, ugyanakkor eléggé hízelgő, hogy ennyire érdeklem őt.

- Jó reggelt!-csoszogtam ki a konyhába, ahol Marie éppen a kávéját fogyasztotta

- Neked is!-mosolygott rám- Most főztem a kávét, úgy nézem rád fér…

- Igazad lehet-nyúltam el egy tiszta csészéért, hogy tölthessek magamnak egy jó nagy adag feketét

- Mi a baj, Sarah?-nézett rám komolyan a barátnőm- Jól sejtem, hogy köze van a nyúzottságodnak Robert Pattisonhoz és az sms-éhez?

- Azt hiszem igen…Ne érts félre, nagyon imponál, hogy ennyire érdeklődik irántam, de ő mégiscsak egy sztár, én pedig egy szürke, kis senki vagyok…

- Ezt most meg se hallottam, oké?!Sarah!Igenis egy gyönyörű, intelligens lány vagy, mikor veszed már észre???A többi dolog, amit viszont róla tudunk az csak a csomagolás, nem gondolod? Én is beszélgettem vele tegnap és nem úgy tűnt, mint aki akkora sztárnak képzeli magát, sokkal inkább egy srácnak, aki arany kalitkában él…-magyarázta nekem Marie

- Ezt a kalitkát saját maga választotta…

- Honnan tudod???Ne legyél ilyen, ilyen előítéletekkel teli, oké?

- Rendben van….De te eltudsz mellette képzelni engem, őszintén?

- Igen, ezt a legőszintébben mondom…Neki pontosan egy ilyen lányra van azt hiszem szüksége, mint te…

- Na jó, inkább hagyjuk….-mentem be a szobámba és végig dőltem az ágyamon

- Elmentem!-hallottam Marie hangját és az ajtó csapódást is, mielőtt elaludtam volna újra… A telefonomra ébredtem, ismét üzenetem érkezett Roberttől:”Örömmel láttam, hogy életben hagytad a barátnődet, igazán kedves volt ez tőled. Viszont annak korántsem örülök, hogy ma nem vagy itt… Ez a Clara, vagy kicsoda az idegeimre megy, félek előbb-utóbb levegőt is elfelejt venni, amikor ránéz Taylorra…Bár akkor te visszajöhetnél helyettesíteni és jobban megismerhetnélek…Mit szólsz hozzá?Szóljak Taylor-nak, hogy nézzen iszonyúan szépen Clara-ra?:P Robert” Olyat nevettem ezen az üzenetén, hogy az hihetetlen. Úgy döntöttem megérdemli, hogy válaszoljak neki valamit:”Honnan tudod, hogy nem Marie szellemét láttad-e?:PHa kérhetem ne ölesd meg Clara-t, a barátnőmnek szüksége lesz még rá úgy gondolom, én pedig amúgy sem érek ráJ Lefoglal XIV.Lajos…Üdv!Sarah”-na el is küldtem a válaszomat. Nem telt bele sok idő és ismét csipogott a telóm:”Jó, hogy mondod, majd megcsípem Marie-t és ha fájni fog neki, rád kenem a dolgotJ Amúgy az egyetemen nem közölték még, hogy XIV. Lajos már pár száz éve halott?:P Rob”-bele mentem ebbe a játékba:”Lehet pont arról az előadásról hiányoztam ahol elmondták ezt a szomorú tényt…Köszi, hogy felvilágosítottál, inkább elmegyek akkor sétálni.:)Sarah”

Tényleg jól esett volna most egy kis séta, úgyhogy összekaptam magamat és elindultam egy közeli, csendes kis parkba, igaz a jegyzeteimmel együtt. Pár perc múlva újabb sms-em érkezett:”Nagyon szívesenJSéta?Ez jól hangzik!Hol is sétálsz pontosan?Véletlenül én is pont oda készülök sétálni…Rob”-mosolyogva megcsóváltam a fejemet, majd vadulni pötyögni kezdtem:”Egy parkban vagyokJAmúgy hogyan készülsz ide, ha én nem vagyok ott, hogy kiszöktesselek?:P”-küldtem el, szinte kapásból jött a válasz:”Hát a fésű használatávalJVárj meg!Már tudom hol keresselek!”-azt hiszem sejtem ki mondhatta el neki, na de sebaj, addigra már úgysem leszek itt. Indultam el visszafelé, amikor is meghallottam egy hangot a hátam mögül:

- Mondtam, hogy várj meg!

- Robert?!Hogy kerülsz te ide?!-fordultam felé, alig akartam hinni a szemeimnek

- Téged jöttelek meglátogatni…. –felelte nemes egyszerűséggel

- Értem, és talán szárnyaid is vannak, hogy ilyen gyorsan megtaláltál?-vágtam komoly arcot egy igencsak komolytalan kérdésemre

- Jogos a kérdés, de nem, szárnyaim nincsenek és mielőtt megkérdezed vámpír sem vagyok. Viszont jók az informátoraim rólad….

- Á, értem…Szóval kémkedsz utánam?- húztam

- Nevezhetjük így is..De maradjunk inkább annál, hogy nagy érdeklődést tanúsítok irántad…-mondta ezt teljes komolysággal, miközben végig a szemeimbe nézett

- Értem…-suttogtam, ez komolyan velem történik meg?

- Na mi az?Meglepődtél?

- Ennyire látszik?-pirultam el

- Nem, ennél sokkal jobban…Viszont megérte, mert elpirultál és ez tetszik…-somolygott

- Na köszi!-emeltem égnek a szemeimet

- Nem rosszból, jól áll, ahogy elpirulsz…-lépett hozzám közelebb, szinte a leheletét az ajkamon éreztem, majdnem sikerült engednem a csábításnak, de végül hátraléptem egyet, több okból is.

- Ne haragudj, nem akartalak lerohanni…- kért bocsánatot zavartan, miközben ő is hátrált egyet

- Semmi baj-ráztam meg a fejem, a szívem pedig vadul kalapált

- Azért egy ebédre meghívhatlak?-kérdezte félénken

- Öhm, hát nem is tudom…Igazából tanulnom kellene, holnap lesz egy nehéz zh-m…-haboztam

- Értem-hajtotta le a fejét csalódottan, én pedig megsajnáltam:

- De egy kis lazítás belefér…-aham, de ezt így is gondolom???

- Igen, én is így gondolom…Akkor mehetünk?-csillantak fel a szemei

- Persze, de hova is?-kérdeztem

- Viccelsz?Szerinted?Természetesen a szállodába, már ha nem gond…Ott talán nem találnak ránk…

Okés, benne vagyok…