10.rész

Fél óra múlva már a szobájában voltunk,ez a helyzet viszont nekem eléggé kényelmetlennek bizonyult. A közelébe valahogy úgy éreztem, hogy nem vagyok biztonságban, persze nem tőle féltem, sokkal inkább magamtól.

- Mire gondolsz?-hallottam egy hangot nem messze tőlem, amitől megborzongtam, jó értelemben. Visszazökkentem a valóságba:

- Csak a zh-mra-hazudtam, jobb nem jutott eszembe.

- Aha…-mondta kis kételkedéssel a hangjában, én pedig zavartan mosolyogtam-Akkor most mi legyen?Van értelme beszélgetnünk, ha nem rám koncetrálsz?

- Persze, ne haragudj-néztem rá komolyan

- Okés, szóval a te verziód egy részét hallottuk már, most én következnék…:Tudom, hogy mire gondolsz, hidd el és azt is, hogy mitől félsz. Nem mondom, hogy tökéletes vagyok, mert korántsem vagyok az. De nem gondolnám, hogy nem érdemelnék meg egy esélyt arra, hogy bebizonyítsam ugyanolyan ember vagyok, mint más….

- Robert mégis hova akarsz kilyukadni ezzel?Mert ha most azt próbálod elhitetni velem, hogy érdekellek, akkor azt úgyse hiszem el… Te vagy Robert Pattinson, a lányok bálványa!Bárkit megkaphatnál, érted?!Miért pont egy ilyen magamfajta szürke kisegér kellene neked, aki nem tud a körülötted lévő szebbnél szebb lánnyal semmilyen szinten versenyezni…Sem kinézetre, sem pedig anyagilag…-magyaráztam lelkesen, ő pedig feszülten, néha eltorzult arccal figyelt engem

- Befejezted?

- Igen, azt hiszem…-suttogtam

- Okés, akkor most elmondok neked valamit. Nem érdekel, hogy hányan akarnak az ágyamba bújni és az sem, hogy az ilyen lányoknak mennyi pénze vagy befolyása van. Az ilyenektől kiráz a hideg..Nekem egy kedves, intelligens és megértő lányra van szükségem, mint amilyen te vagy… Mellesleg pedig gyönyörű vagy, nem értem miért próbálod magadat máshogy beállítani, legyen egy kis önbizalmad, hallod?-fogta meg a kezeimet- Sarah nagyon tetszel nekem, az egész lényedből süt az a valami, ami csak nagyon kevés emberből és ez fogott meg benned. Süt belőled a kedvesség és a jóság..

- De…-próbáltam közbevágni, hogy hülyeségeket beszél, de az egyik ujját a számra helyezte:

- Psszt!Még nem fejeztem be!Tudom, hogy te nem azért vagy most is itt velem, mert ismert színész vagyok, hanem magam miatt. Téged nem érdekel se a pénzem, sem pedig a hírnevem, és ez a lényeg. Miért ne adhatnánk magunknak egy esélyt?-a szavai teljesen lebénítottak, nem akartam elhinni, hogy ez velem történik. Ilyet nekem még talán soha nem mondtak, ennyire szívből jövőt. Mégis mit mondjak most erre?

- Rob ezt nem tudhatod, alig 2 napja ismersz…-mondtam ki az első gondolatot, ami eszembe jutott

- Az ilyet egyből észre lehet ám venni, hidd el…Különben miért segítettél kiszöknöm a szállodából?

- Ez volt a kötelességem…

- Szóval nem tetszem neked?Mert ha erről van szó, akkor úgy is jó. Megértem és nem töröm magamat tovább…-engedte el a kezeimet

- Nem erről van szó, csak egyszerűen félek…Félek egy újabb sebtől, amikor még az előző sem gyógyult még be-folytak le lassan az első könnycseppjeim az arcomon, pedig nem akartam sírni. Egy puha kéz simított végig ekkor az arcomon, letörölve a könnyeimet:

- Ne félj, bízz bennem…-suttogta az arcát lassan közelítve felém. Pár másodperc múlva az ajkát az enyémen éreztem. Lágyan, óvatosan csókolt meg, esélyt adva arra, hogy elutasítsam, de nem tettem meg. Egy olyan érzés kerített hatalmába, amit eddig sikerült elfojtanom magamban, de Robert újra élesztette bennem.