Rob és a bőrönd:)

Sziasztok!

Meghoztam a legújabb fejezetet, remélem örültök neki:) Még tart a szavazás, szóval véglegesen még nem dőlt el semmi.... Köszönöm az előző részhez írt komikat és a chat-be írt gondolataitokat
is: )
Holnaptól megkezdődik számomra az egyetem, de ha összegyűlik kedd délutánig 10-nél több komi, akkor aznap este felkerül a friss... A szavazást is akkor zárom...

Puszi!

Jó olvasást!

Meré



34.rész

Reggel viszonylag hamar sikerült felkelnünk, na jó ez egy kicsit túlzás, ugyanis 10 óra felé nyitottam ki a szemeimet, majd pár perccel később Rob is:
- Mióta vagy ébren, hm?-simogatta meg az arcomat mosolyogva
- Pár perce…-mosolyogtam én is, majd nyújtóztam egyet
- És mi jó csináltál abban a pár percben, amíg én még aludtam?-tűrte el a szemem elől az egyik kis hajtincsemet
- Téged néztelek…-húztam meg a vállamat- olyan jó látni, hogy mellettem fekszel….
- Ezzel én is így vagyok-hajolt közelebb, hogy megcsókolhasson, de a csókunkat a mobilja vad csörgése azonban félbe szakította. Nagyot sóhajtva elhúzódott tőlem, miközben elnyúlt a mobiljáért:
- Akárki is vagy, de mondd!-morgott a telefonba-Igen, most!Miért?....Persze, tudom, tudjuk…Ott leszünk időben, nyugi… Persze, ez nem kérdés…Akkor majd találkozunk!Szia!-nyomta ki, majd dobta vissza az éjjeli szekrényre a készüléket
- Lefogadom, hogy valaki nagyon aggódik, hogy nem érünk időben a reptérre-ültem fel
- Így van…Peter hívott, hogy 1-kor indul a gépünk, szóval fél körül találkozzunk a reptéren- ásított
- Uh, akkor ideje lenne ki kelnünk az ágyból, nem gondolod? Te már becsomagoltál?-dobtam le magamról a takarót és kiültem az ágy szélére, hogy bele tudjak bújni a papucsomba
- Még egy csomó időnk van…-nyúlt a karom után, de sikertelenül, mert én éppen abban a pillanatban álltam fel- És igen, mindent összepakoltam, amit tegnap át is hoztam, kint van az előszobában
- Hm..Nem is emlékszem, hogy áthoztad a cuccaidat…- sétáltam el a szekrényemig, ahonnan kivettem egy kényelmes farmert és egy fehér, V kivágású vékonyabb pulcsit
- Persze, hogy nem emlékszel kicsim-kezdett el most már ő is kitápászkodni az ágyból, feltehetőleg feladta, hogy visszafekszek mellé- Nem mondtam, mert Kristen eléggé meglepett a jelenlétével, utána meg el is felejtettem…
- Értem, oké, nem gond… Elhiheted, hogy engem is meglepett- bújtam ki a hálóingemből, mire ő vágyakozva nézett felém- Ne is álmodj most róla!Akkor inkább fordulj el!-szóltam rá szigorúan, persze belül nagyon is jót mulattam a reakcióján
- Jól van!- meredt a plafonra- Szólj, ha oda nézhetek…
- Okés!Most már van rajtam ruha…-kuncogtam fél perccel később
- Ez remek!-nézett rám kissé lemondóan- És amúgy mit mondott neked Kris?-váltott vissza a témánkra
- Semmi extrát…Elmondta, hogy régebben szeretett, mármint jobban, mint egy barátot, de most már nem, elfogadja, hogy együtt vagyunk és szeretjük egymást….-indultam meg kifelé, határozott célom volt rendbe szedni magamat a fürdőszobában
- Hm…Akkor sem gondoltam volna, hogy eléd áll…-indult meg utánam, miközben magára kapott egy pólót
- Apropó Kristen!-kaptam észbe- Épp akkor jött, amikor a bőröndöm cipzárjával szenvedtem, megtennéd, hogy behúzód nekem? Ott van az ágy alatt-villantottam rá egy ellenállhatatlan mosolyt, ami nagy kérlelő boci szemekkel párosult
- Persze!Csak ne nézz rám így, mert a végén lekéssük a gépet-most ő vigyorgott rám ellenállhatatlanul, így én gyorsan bemasíroztam inkább a fürdőbe, ahol megmostam a fogamat, majd gyorsan magamra varázsoltam egy enyhe sminket és végül összefogtam a hajamat
- Kicsim, mégis mi a jó fenét tettél ebbe a bőröndbe, hm?-kiabálta ki kissé mérgelődve
- Csak a legszükségesebbeket-dőltem neki a szobám ajtófélfájának ártatlan arccal
- Aham, gondolom…És ez mégis mit jelent? Hány szekrényt pakoltál bele?-morgolódott, ahogy láttam egyelőre ő sem bírt a cipzárral, így eléggé komikus volt a kép. Rob eléggé erőteljesen nyomta lejjebb a bőrönd fedelét, hogy a cipzárt betudja húzni, miközben erőteljesen rázta a fejét, halk szitkozódások közepette
- Csak egyet-nevettem el magamat, ugyanis Rob kezében maradt a cipzár húzójának egy része
- Szerinted ez vicces?-nézett rám kissé mérgesen, de szinte azonnal nevetésben tört ki ő is, ahogy meglátott engem – Oké, hát kissé vicces…
- Nem is kicsit!-most már rázkódtam a nevetéstől
- Na mi az fiatalok, mi ez a kicsattanó jókedv?- jött ki Marie is a szobájából, akivel még tegnap este megbeszéltük, hogy ma délelőtt nem megy be a hotelba, hogy legyen időnk elköszönni egymástól
- A kedves barátnőd azt hiszi, hogy ez nem egy utazó bőrönd, sokkal inkább egy utazó szekrény…-magyarázta a párom
- Ez nem is igaz!De hála a kedves barátomnak, most már bőröndnek se alkalmas!-mutattam a Rob kezében lévő kis darabkára, amitől Marie szája is még szélesebb mosolyra húzódott:
- Úgy nézem itt valaki nincs tisztában a saját erejével!De semmi gond, még jó, hogy nekem is van egy bőröndöm!De azt majd inkább én behúzom, miután átpakoltunk bele, lehet szükségem lesz majd még rá a jövőben….- vigyorgott
- Na jól van lányok!Csak pakolgassatok, addig én összeszedem magamat és megnézem a bicepszemet, ha már ilyen kis erős lettem, a mai spenót adagom nélkül is!Ezt Popey se csinálhatta volna jobban!-nyomta a kezembe az „áldozatot”, majd büszkén elvonult felöltözni a fürdőbe. Alig pár perc alatt sikerült mindent átpakolnunk Marie-vel a másik táskába és örömmel nyugtáztuk, hogy sikerült be is húznunk minden gond nélkül a cipzárat, tehát csomagok szintjén készen álltunk az utazásra.
- Látom nélkülem is megoldottátok a cipzár kérdést- jött vissza vigyorogva
- Meg ám, na és mondd szívem mekkorát nőtt a bicepszed?-méregettem a szemeimmel
- Áh, még mindig nagyobb van Taylornak!-legyintett egyet- De mindegy is, tudom, hogy neked így is én tetszek-ölelt át a derekamat és közelebb húzott magához
- Olyan jó nézni Titeket így együtt-mosolygott rajtunk Marie- Mondták már, hogy szépek vagytok együtt?
- Ezt így még nem…Általában Kellan és a többi srác csak Sarah szépségével van elfoglalva…
- Olyan lüke vagy-böktem oldalba, mire csak egy puszival válaszolt
- Hát figyelj Rob, ne sértődj meg de egy hús-vér ember nagyot tud dobni az összképen…- mondta Marie
- Hát köszi…Ez most igazán jól esett-vágott egy műfintort Rob- Na de mindegy, valahogy túl élem, hogy örökké szexi vámpír leszek a köztudatban…
- Aki csak az enyém…- adtam neki egy puszit
- Így van, csak a tiéd…-csókolt meg, ami elég hosszúra sikeredhetett, ugyanis a barátnőm köhintésére kaptunk csak észbe
- Igazán nem akarlak kidobni titeket, de mindjárt dél…
- Igaz-bólintott Rob-hát akkor szia Marie!-ölelte át két puszi kíséretében
- Szia Rob!Aztán vigyázni ám Sarah-ra, a fenyegetésem még mindig érvényben van!
- Okés, észben tartom, de nyugi, vigyázok rá!
- Ajánlom is!
- Kicsim, én gyors leviszem ezeket, szerintem már ide ért értünk a taxi-nyúlt a táskákért- A kocsiban megvárlak!
- Rendben, mindjárt megyek!
- Oks, szia Marie!
- Szia Rob!
- Jajj Marie!-öleltem át szinte azonnal a barátnőmet, ahogy kilépett Rob az ajtón-Nagyon fogsz hiányozni!
- Te is nekem Sarah!De nyugi, klassz lesz Kanada!
- Remélem…de egy kicsit bánt, hogy egyedül hagylak…
- Jajj ne már!Én örülök, hogy mégis Roberttel mész, klassz, hogy minden rendben van köztetek!Miattam ne aggódj, el leszek a hotelban, rengeteg a munkám…
- Rendben, de bármi gond van szólj és én jövök!
- Jó, de nem lesz semmi gond..Élvezd ki ezt a pár napot, pihenj, rád fér…Na de most már menj, mert lekésítek a gépet…-adott két puszit
- Jól van, megyek!-kaptam fel a kis táskámat, majd mégegyszer megöleltem Marie-t és elindultam lefelé…