Édes kibékülés???

Sziasztok!

Meghoztam az új részt, a folytatás a kommentjeitek számától függ:)

Puszi!

Meré

29.rész

Egy percig egyikünk sem mozdult, aztán én kapcsoltam először:
- Rob, kopogtak!-suttogtam
- Hallom, de majd elmegy…-csókolt volna meg, ha én ki nem bújok alóla a ruháimat keresvén a szemeimmel
- Nem szívem, ez nem így működik..Mi van ha a munkád miatt keresnek?Nem hanyagolhatsz mindent miattam!-rángattam fel magamra a nadrágomat, miközben egyre erősebben verték az ajtót
- De kicsim…-nyögött fel mögöttem- én nem hanyagolok el semmit miattad…Csak veled szeretnék egy kicsit lenni…
- Tudom, hogy velem szeretnél lenni és én is veled-fordultam vissza hozzá-de ez ezek szerint nem a legmegfelelőbb pillanat erre..-simogattam meg az arcát- Na kapj magadra valamit és nyisd ki a kedvemért az ajtót…-kérleltem
- Oké, de nem garantálom az illető testi épségét-vigyorgott rám
- Lüke vagy!-forgattam meg a szemeimet- Na de igyekezz, mielőtt szabályosan ránk töri valaki az ajtót, elég kitartónak tűnik…-pillantottam az ajtó felé
- Jól van, jövök már!-kiabált ki ingerülten Rob, majd pár másodperc múlva elsétált az ajtóig:
- Na végre!Már azt hittem valami bajod van!-mondta szemrehányóan Ashley
- Nyugi, Ash, amint látod semmi bajom…- rántotta meg a vállát- De mégis mit hittél, mi bajom lehet?
- Mit tudom én…Amilyen vagy, nálad sose lehet tudni…
- Köszi szépen, ez igazán jól esett!-csattant fel nevetve Rob
- Ez az igazság!-vont vállat a lány- Na de nem vitatkozni jöttem, hanem megkérdezni, hogy nincs-e kedved velünk ebédelni?
- Oh, hát nem is tudom..épp…-túrt bele a hajába
- Ez remek ötlet!-léptem gyorsan én is „színre”- Szia Ashley!-mosolyogtam Rob filmbéli hugicájára
- Sarah!-ölelt át meglepődve- Jó téged látni!-vörösödött el- Ugye nem zavartam meg semmit?
- Persze, hogy nem…-felelte Rob, mire Ash kissé gyanakodva nézett végig rajtunk
- Aham, akkor direktbe van félre gombolva az inged, bátyókám?-nevetett
- Oh, hogy az a …!-kezdte normálisan begombolni az ingjét Rob, miközben én fülig vörösödve a padlót lestem
- Ugyan már gyerekek!Igazán nem kell szégyenkeznetek, én jöttem rosszkor és különben sem vagyok az anyukátok!- nevette el magát- De gyertek!Egyetek velünk!-ragadott minket karon és szabályosan vonszolt a lifthez
- Ne haragudj, Ash már csak ilyen-suttogta alig hallhatóan Rob, ám az emlegetett személy mégis meghallotta
- Hallottam ám!És igen!Ilyen vagyok!Örülök, amikor boldog vagy Rob, ez talán baj?-nyomta meg a megfelelő gombot Ashley
- Dehogyis!Ha nem lennél ki kellene találni!-ölelte át mosolyogva Rob
- Na azért!Tudod Sarah ez a lökött az egyik legnagyobb mókamester a forgatásokon, na persze mindig rám keni, szóval neki megéri léteznem-nevetett Ashley, mire belőlem is kitört a nevetés
- Nahát Rob!Mik ki nem derülnek rólad-ráztam meg a fejemet viccesen hitetlenkedve- Erre nagyon kíváncsi leszek…
- Csak nem???-csillantak fel Ash szemei
- Csak de!Sarah elkísér Vancouverbe…-válaszolta helyettem boldogan a párom
- Ez szuper!!!-örvendezett Alice megformálója- Legalább jobban megismerheted a Cullen családot!!
- Hé, Ash, tudod Sarah elsősorban miattam jön…-vetette közbe Rob
- Igen?És ezt ki mondta neked?-szóltam közbe galádul mosolyogva, mire értetlenül meredt rám
- Hát ezt jól megkaptad, kedves Robert!-öltötte ki a rá nyelvét a kolleganője
- Jól van lányok, ha gondoljátok én vissza is mehetek és akkor nyugodtan megtervezhetitek a vancouveri shoppingtúrátokat!-látszólag sikerült megbántanom őt, pedig nem ez volt a célom, de az arcát elnézve nem eshetett neki túl jól a kis viccem. Én nem merte a szemébe nézni, így jobb híján Ashley próbálta kiengesztelni:
- Jajj Rob, ne már!Ne húzd fel az orrod, hallod?!Csak vicceltünk!-bökte játékosan oldalba- Nézz rá szegény barátnődre, rád se mer nézni!-oké, ezt talán mégse kellett volna neki mondania, így is eléggé kellemetlenül érzem már magamat. Éreztem ahogy Rob rám néz, majd huppant egyet a lift, jelezvén, hogy megérkeztünk a földszintre, az ajtó kinyílt, amin legnagyobb megrökönyödésemre Robert egyből kiviharzott. Kétségbeesetten néztem Ash-re, aki látszólag ugyanúgy meglepődött a történteken, mint én, na de akkor mégis most mit csináljak???
- Csak nyugi Sarah!Rob elszív egy cigit, aztán szépen visszajön és nem lesz semmi baj, na gyere!- mosolygott rám bátorítóan és kirángatott a liftből, hogy az étterem felé vegyük az irányt. Szinte azonnal kiszúrtam az igen népes társaságot, vagyis Petert, Jacksont, Kellant, Taylort, Nikkit, Elizabethet és …Kristent, aki épp a rendezővel folytatott igen érdekesnek tűnő eszmecserét.
- Hé, nézzétek kit hoztam!- mutatott rám színpadiasan, mintha valaki hú de nagy ember lennék, de tagadhatatlanul jól esett, ahogy láttam a többiek arcán az örömet
- Hello Sarah!-pattant fel szinte azonnal és egyszerre Kellan és Peter, hogy megölelhessenek
- Sziasztok!-köszöntem mindenkinek, majd egy kisebb fajta huzavona után a srácok megegyeztek abban, hogy Kellan mellé ülhetek le, mivel így mellettem lesz még egy üres szék Robnak, ha esetleg betévedne. Én persze nem vettem ilyen könnyen, hogy minden valószínűség szerint haragszik rám, mivel éppen hogy csak kibékültünk, na de mégiscsak ők ismerik jobban. Ha szerintük bejön, akkor én már csak reménykedhetek abban, hogy így is lesz. Furi, mert még Kristen is kedvesen próbált nyugtatni, miszerint Rob már csak ilyen, de majd megbékél. Ezt a viselkedését nem igazán tudtam hova tenni, mivel mihelyt jobban is elgondolkozhattam volna rajta, az emlegetett személy már felénk is tartott. Köszönés helyett azonban egyből rám nézett:
- Azt hiszem beszélnünk kellene!-a hangjából szigorúság tükröződött, így jobbnak láttam engedelmesen felállni és kisétálni vele. Láttam Ashley-n, hogy szíve szerint mondana ugyan valamit, de Kellan fejrázására inkább visszanyelte a mondandóját. Így hát zavartalanul kisétáltunk az étteremből.