30

Sziasztok!

Örülök, hogy ilyen hamar 8 komit írtatok, na persze remélem azért ennél sokkal többen olvastátok és van is véleményetek az események alakulásáról:) Ha holnap estig legalább ugyanennyi komi összegyűlik, akkor hozom is az új részt, sőt...Ajánlok egy extra lehetőséget is... Ha 12 fölé emelkedik a megjegyzések száma, akkor KEDDEN olyan módon fogtok dupla részt kapni, hogy ismét "beleláthattok" majd Rob fejébe és szívébe....Na mit szóltok?:) Csak rajtatok áll tudjátok, én alku képes vagyok:)


Puszi!!!

Meré
30.rész

Egy eldugottabb sarokhoz sétáltunk, miközben én szinte alig mertem levegőt venni, ahogy lépkedtem utána. Pánik uralkodott el rajtam, nem akartam, hogy így érjen véget…Miután kellő távolságra voltunk mindenkitől és eléggé elbújtunk semmi sem történt. Azt hittem, hogy elkezd kiabálni vagy veszekedni velem, de nem így lett. Csak nézett rám, mintha valami hibát keresne az arcomon, vagy nem is tudom milyen nézése volt ez, ami azonban csak még jobban elbizonytalanított. Magamban már épp a védőbeszédemet fogalmaztam, hogy mégis miért tettem fel azt a nyilvánvalóan bugyuta kérdést a liftben, amikor hirtelen megszólalt:
- Ne haragudj, hogy kirángattalak!De nem szerettem volna ezt a többiek előtt lerendezni…- ezt nem hiszem el!Hogy tud ilyen jól pókerarcot vágni???Ááá, kellett nekem egy vérprofi színésszel kezdenem!!!-puffogtam magamban, de hogy ne nézzen totál nyuszinak, így válaszoltam neki:
- Oké, persze, megértem!Figyelj én nem tudom, hogy miért kérdeztem meg azt a nyilvánvaló dolgot, vagyis hát tudom, egyszerűen viccelni akartam, ami balul sült el. Én nagyon sajnálom, ha megbántottalak vele…
- Szó sincs róla, egyáltalán nem bántottál meg!-vágott közbe, ööö..kezdem elveszteni a fonalat?????
- Nem?!De hát akkor miért…?Miért hagytál ott egy szó nélkül???elöntötte a pír az arcomat, valószínűleg zavaromban, amiért azt hittem, hogy megsértődött, de hát minden jel erre utalt!!!
- Igazából nem tudom, hogy mi ütött belém…Egyszerűen dühös voltam, amiért Ash beletrappolt a sokkal izgibb programunkba, és egy kicsit soknak éreztem, ennyi az egész…Remélem nem nézel totál idiótának…- nézett rám kérdően
- Egy cseppet sem!Csak meglepett a reakciód, de most hogy tudom az okát, hm…-húzódtam hozzá közelebb-igazán hízelgőnek tartom a durcisságodat- húztam végig az ujjaimat a nyakán, mire ő kapkodva hajolt az ajkaim után. Heves vert a szívem, amikor nyelveink egymásra találtak, azt hittem összeesek.
- Menjünk-sóhajtottam két csókunk között-mindenki minket vár…
- Hadd várjanak…
- Ígérem kárpótollak mindenért, de most menjünk-szakítottam félbe a csókcsatánkat, mielőtt jobban elragadhatott volna minket az a bizonyos vágy, amire a helyszín nem éppen a legmegfelelőbb volt. Vigyorogva érkeztünk vissza a kollegáihoz, akik éppen a rendeléseiket adták le a pincérnek, ezért mindenki egy elégedett bólintással vette tudomásul az érkezésünket, így mi szépen csendben helyet foglaltunk és tanulmányoztuk az étlapot:
- Önnek hölgyem mit hozhatok?-szólított meg a pincér
- Nem is tudom…Legyen mondjuk rántott sajt hasábburgonyával…-adtam le a rendelést
- És önnek uram?
- Bízok a hölgy ízlésében…ugyanazt kérek…kiegészítve mindkettőnknek egy narancslével..Megfelel kicsim?-kérdezte Rob
- Persze-bólintottam
- Rendben van, azonnal hozom!
- Hú apám, te aztán tudod, hogy hogyan kell hízelegni!-vihogott Kellan- Bízom a hölgy ízlésében…nahát…
- Ha egyszer így van, tudod Kellan nem kell irigykedni ám!-„vágott” vissza Rob
- És ahogy látod Sarah is bízik a mi Edwardunk ízlésében-mondta Jackson
- Így van!-helyeselt neki Ash, Eliza és Nikki is, én meg csak jót mosolyogtam rajtuk.
- Az is van?- érdeklődött Peter
- Csak nem összeházasodtok???-jött egyből lázba Kellan és Jackson egyszerre, aminek hatására én fuldokolni kezdtem az időközben megérkezett narancslevemben. Amilyen béna voltam sikerült ennek a kérdésnek a hallatán félrenyelnem, szóval köhögtem és prüszköltem ezerrel. Rob aggódva veregette a hátamat a fulladás veszély miatt, amibe Kellan is készségesen besegített. Miután gondolom enyhén vörös fejjel sikerült abbahagynom a fuldoklást a srácok is felfüggesztették az ütögetést:
- Minden rendben, kicsim?-simogatta meg az arcomat Rob gyengéden
- Persze!Köszi, hogy nem hagytatok megfulladni és bocsi!-szégyenkeztem
- Ugyan már!Nem kell bocsánatot kérned, nincs miért Sarah!-kapcsolódott bele beszélgetésünkbe először Kristen- Egyértelmű, hogy felzaklatott a kérdés…-rántotta meg a vállát
- Ööö…hát..én…-dadogtam
- Szerintem meg csak egyszerűen félrenyelt-vetette közbe Nikki, aminek jutalmául Kris egy sötét pillantást vetett rá
- Igen, meg egy kicsit váratlanul is ért…-vallottam be
- Oké…de akkor mégis mi a hír?- látszott Jacksonon, hogy tényleg érdekli
- Na majd én..-vette át a szót Rob- Szóval nem házasodunk össze, egyelőre…-??????????Ilyen komolyan gondolná a kapcsolatunkat??????- Csak annyi a nagy hír, mármint közérdekű információ inkább, hogy Sarah velem jön Vancouverbe egy időre, már ha ez nem okoz gondot Juan-nézett rá a rendezőre
- Abszolút nem, örülök, hogy velünk leszel Sarah!-mosolygott rám kedvesen Juan, miközben az ebédeink is megérkeztek szép sorban, így nem maradt más hátra mint, hogy neki álljunk elfogyasztani azokat. Ebéd közben a srácok voltak a fő mesélők, felidéztek egy-egy bakit az előző filmek forgatásáról, amin elég jókat vidult a népes társaságunk
- Rob soha nem felejtem el, amikor 13-szorra sikerült csak felvenni az almás jelenetet-nevetett Peter
- Jah, hát az gáz volt…Szegény Catherine azt hittem, hogy saját kezével áll neki szálanként kitépkedni a haját…-vigyorgott Rob, mialatt a szabad keze felfedezőútra indult az asztal alatt és megállapodott a combomon. Zavartan néztem rá, de ő mit sem törődve ezzel érzéki simogatásba kezdett, mire én válaszul a szintén szabad kezemet ráhelyeztem az övére.
- Hahó Sarah!-integetett a képembe Ash
- Oh, ne haragudj, mit kérdeztél?-ez de ciki…
- Azt hogy minden oké-e, olyan furcsán néztél...
- Persze, minden oké…csak elképzeltem az almás jelenetet…- vágtam rá az első dolgot, ami eszembe jutott
- De hisz azon már rég túl vagyunk!Most épp Rob és Tay felsőtestét beszéljük ki…-nevetett önfeledten Nikki, én meg azt hittem elsüllyedek szégyenemben
- Hát..én leragadtam, bocsi…
- Nem gáz….-legyintettek
Ezek után próbáltam minden erőmmel a társalgásra és az ebédemre koncentrálni, ami nem mindig sikerült.