28

Sziasztok!

Meghoztam az új részt és ha jó sokan kifejezitek igényeteket, akkor holnap is hozok egyet:) Betegségem alatt ráérek gondolkozni:P

Puszi!!

Meré

28.rész

Beléptünk a szobájába, ahol nem a legnagyobb rend fogadott, de ez mit sem számított tekintve az okot és a tényt, amiért most itt vagyunk.
- Foglalj helyet!-mutatott a kanapé felé Rob, én meg élve a lehetősséggel leültem a fehér bőr kanapéra
- Sarah, most lefuthatnánk az udvariassági köröket, hogy hozhatok-e valamit, de tudom, hogy nem ezért vagyunk itt…-ült le velem szembe egy fotelba teljes komolysággal az arcán, talán nem véletlen. Pontosan tisztában voltunk mindketten azzal, hogy itt és most sok mindennek el kell dőlnie és el is fog dőlni, vagy így, vagy úgy..
- Így van és amúgy sem kérnék semmit…-bólintottam feszülten, majd egy olyan „kezd te inkább gyorsan” nézéssel próbáltam ösztökélni arra, hogy bele kezdjen a beszélgetésbe
- Oké…akkor hát nem is tudom, hogy hogyan kérhetnék még tőled bocsánatot a viselkedésemért-nézett rám szomorúan- Egy bar…
- Várj Rob!Még mielőtt bármit is mondanál, én is szeretnék bocsánatot kérni...Pocsék lehetett neked, hogy még csak el sem gondolkoztam az ajánlatodon, nem kellett volna csípőből elutasítanom az utazást. Nem tudom miért gondoltam bűnnek, hogy velem akarsz lenni …-szóltam közbe, egyszerűen tudatni akartam vele, hogy nem egyedül az ő hibája minden
- Teljesen jogosan gondoltad annak...Én nem gondoltam bele abba, hogy mekkora teher szakadna rád és már szakadt így is miattam...Önző voltam, amit nagyon sajnálok-nyúlt a kezemért, amit én készségesen oda adtam neki, hogy összekulcsolhassa az ujjainkat
- Én is sajnálom Rob, hogy hülyén viselkedtem...De szeretném helyre hozni…- néztem rá az „eggyé olvadt” kezeinkre
- Nem kell semmit sem helyre hoznod, mert amint már lent is mondtam, szeretlek és ezen nem változtathat sem egy ilyen vita, sem pedig egy félre értés sem- mondta mosolyogva és egy puszit nyomott a kezünkre
- Komolyan mondod?-kérdeztem csodálkozva, képtelen voltam felfogni egyelőre, hogy szeret????
- Hát persze!De ha akarod, kimondom mégegyszer: Sarah szerelmes vagyok beléd és ez ellen nem tehetsz semmit!Ígérem ezentúl mindig meghallgatlak…-nézett mélyen a szemeimbe
- Én is szeretlek Robert!-felkeltem, hogy át tudjak ülni az ölébe- De elmondhatod még vagy ezerszer, jah és nem kell mindig meghallgatnod…például a fürdőszobai koncertemnél jobb ha befogod a füleidet-vigyorogtam rá
- Oh, hát olyat is szoktál?-nevette el magát- Egyszer szívesen meghallgatnám…
- Nem, az teljességgel ki van zárva…Még a végén megutálnál…-ráztam erőteljesen a fejemet
- Téged?A-a, az elvi síkon képtelenség lenne...kicsim…- rázta meg most ő a fejét vadul- Ugye hívhatlak így?Mármint tudod hogy hogyan gondolom?
- Tudom..De még mielőtt válaszolnék…-álltam fel és sétáltam el az ablakig-kérdezhetek valamit?
- Öhm..persze..-felelte bizonytalansággal a hangjában
- Áll még az ajánlatod?-fordultam felé mosolyogva- Még mindig szeretnéd, hogy veled menjek Kanadába?
- Semmit sem szeretnék jobban- közeledett felém- de én is kérdezhetek valamit?
- Nyugodtan…- bíztattam
- Tényleg szeretnél velem jönni, vagy csak azért akarsz utazni, hogy minden rendben legyen közöttünk?Mert részemről így is minden rendben, nem kell bizonyítanod semmit sem…
- Jajj te-simogattam meg az arcát- mondták már neked, hogy egy nagy szamár vagy?Ha nem akarnék veled menni, akkor nem is mennék…Én csak minél több időt szeretnék veled lenni, és ha ezzel az kell, hogy Kanadába utazzak, akkor oda utazok…
- El se hiszed mennyire örülök, hogy így döntöttél... De nem félsz a fotósoktól vagy a rajongóktól?-húzott közelebb magához
- Nem Rob…Egyetlen egy dolog van, amitől félek az út miatt…-sütöttem le a szememet
- És mi lenne az?-emelte fel az államat aggódó pillantások közepette
- Félek a repüléstől…-motyogtam
- Hát..-nevetett-mellettem nem kell félned…
- Hé, ne nevess ki!-csaptam egy finomat a mellkasára- Nem vicces…
- Dehogyisnem, édes kicsi csacsim!-egyre jobban nevetett
- Hogy mit mondtál???-háborodtam fel viccesen
- Jól hallottad, ha én szamár vagyok, akkor te egy kis csacsi…-koppintott az orromra
- Na megállj!Ezért bünti jár!!!
- Igen?-húzta fel a szemöldökét
- Igen, ilyet nem mondhatunk ám egy hölgynek…
- De mint mondtam, te egy kis csacsi vagy-csókolt meg hirtelen, ám mégis puhán. Egy ideig csak az ajkaimat kényeztette, majd nyelve is megtalálta az enyémet, amik mágnesként vonzották egymást. Nem bírtunk betelni egymás ajkaival, hosszú ideig folytattuk az édes csókunkat, ám egyszercsak elhúzódott:
- Valamiféle büntit emlegettél…- ült ki kaján mosoly az arcára, amit azonban nem láthattam sokáig, ugyanis már a vállamat hintette be apró puszikkal a következő másodpercben, amibe beleremegett a testem
- Majd később megkapod…-ziháltam, miközben a kezem felfedező útra indult a felsője alatt. Nem sokkal később lekerültek rólunk a felsőink, majd a nadrágjaink is. Óvatosan ledöntött a kanapéra, miközben egy pillanatra sem hagyta abba a kényeztetésemet. A testem már szinte perzselt minden egyes érintésétől, őrülten vágytam rá, de még mielőtt eggyé válhattunk volna, kopogásra lettünk figyelmesek….