Repülés

Sziasztok!

Ezer bocsánat amiért csak most hozom a folytit, de múlt héten volt egy kisebb balesetem, aminek hatására kissé nehézkessé vált a gépelés egy kézzel... De szerencsére csak a kezem bánta a dolgot, nem sokon múlott, na de mindegy is, nem hiszem, hogy ez vigasztal Titeket, amiért ennyit kellett várnotok a következő részre... Mégegyszer elnézést kérek mindenkitől, aki már várta a folytit!!!
A 36. részt előreláthatólag pénteken hozom, persze ha 10 komment körül írtok, akkor már előbb is felkerülhet:)

Puszi!!!

Meré


35.rész

Igaza volt Robnak, mire leértem már várt immár csak rám a taxi, ugyanis ő már bent ült a hátsó ülésen:
- Jó napot!-szálltam be én is az autóba
- Magának is!-mosolygott rám szélesen a taxis- Akkor indulhatunk?- kérdezte kedvesen
- Igen, akkor ahogy megbeszéltük, a reptérre legyen szíves- felelte neki Rob, miközben én bekapcsoltam az övemet, fő a biztonság. Persze nem bírtam ki fizikai kontaktus nélkül, egyből a keze után nyúltam és így, kézen fogva tettük meg csendben az utat. Én nem szerettem taxiban beszélgetni, ő pedig látszólag el volt merülve a gondolataiban, amit jelen esetben egyáltalán nem bántam, bár kétségkívül szerettem volna tudni, hogy mi köti le ennyire a gondolatait.
Bő húsz perc alatt megérkeztünk a repülőtérre, ahol már elég sok fotós állt
készenlétben, amitől egy kicsit megijedtem, de szerencsére sikerült jól elrejtenem a félelmeimet, elsősorban Rob elől, eszem ágában sem volt még ezzel is idegesíteni.
- Ez igazán remek…-fintorgott Rob, majd átnyújtotta a sofőrnek az útiköltséget és egy szó nélkül kiszállt, mire elég sokan szabályosan rávetették magukat a különböző kérdéseikkel, amik általánosságban rólunk szóltak illetve ezerrel kattintgatták azokat a hülye gépeiket. Persze egyik kérdésükre sem felelt, amilyen gyorsan csak tudott kipakolt a csomagtartóból, miközben én is kiszálltam, nem vártam meg amíg kinyitja nekem az ajtót, majd kapásból feltettem a napszemüvegemet pedig a nap nem igazán sütött.
- Kisasszony maga is utazik?-támadtak egyből nekem az újságírók
- Féltékeny Kristenre?
- Szerelmes Robertbe?
- Komolyan gondolják a kapcsolatukat?
- Gyere kicsim!-ragadott karon Rob látszólag ügyet sem vetve a fotósokra és riporterekre, de én pontosan tudtam, hogy mennyire feszült attól, amiért a média már engem is zaklat. Erősen belékaroltam, mintha félnék attól, hogy bárki is elszakíthat tőle. Bent már vártak ránk a többiek és mind aggódva figyeltek engem, lehet, hogy a következő érzelemkitörésemet várták? Ami valljuk be, egyáltalán nem csoda a múltkori után. Pár másodperc múlva bemondták a járatunkat, tehát nem volt más hátra, mint felszállni a gépre, de még mielőtt ez megtörténhetett volna megtorpantam:
- Mi a baj?-fordult felém Rob
- Semmi, csak…-ráztam meg a fejemet, nem lehetek ennyire nyuszi, és mégis!- Emlékszel arra mit mondtam neked a repülésről?
- Oh-oké, emlékszik- igen.. Félsz a repüléstől…Hm… Akkor mi lenne, ha most arra gondolnál, hogy egy vonatra ülsz fel, nem pedig egy repülőre? Menni fog?-fürkészte az arcomat aggódva
- Hát…talán-próbáltam mosolyogni, de persze egyáltalán nem tudtam elvonatkoztatni a közlekedési eszközünktől
- Már mondtam párszor, hogy kórosan rossz hazudozó vagy…-mosolygott rám szelíden-De semmi baj, csukd be a szemedet-és már nyúlt is értem, hogy felemelhessen, én pedig szófogadó kislányként lehunytam a szemeimet, nem látván azt, hogy beszálltunk a gépbe. Fél perc múlva körülbelül „landoltam” az ülésemen, ami nyilván nem véletlenül Ashley és Rob között volt:
- Minden oké?-kérdezte Ash
- Persze, csak Sarah fél a repüléstől…-magyarázta Rob, mire én a fülébe súgtam, hogy ne haragudjon, de válaszként csak egy puszit kaptam a fejemre
- Értem..és most már azt is, hogy miért mondtad, hogy én üljek az ablakhoz…-mire a párom csak bólintott, én meg kezdtem magam kis gyereknek érezni, akit a szülei mindentől óvnak
- Én nem akartam gondot okozni…- néztem most Ashley-re
- Lüke vagy, örülök, hogy itt vagy…Aggódtam ám érted-ölelt át
- Én is örülök, hogy itt vagyok…És nyugi, ameddig Rob velem van, nem lehet baj…
- Így is van-mosolygott rám Rob
Már vagy egy órája nem éreztem szilárd talajt a lábam alatt, amikor szükségét éreztem a sminkem igazításának, ugyanis idegességemben éreztem, ahogy elfolyik rajtam minden.
- Azonnal jövök- pattantam fel hirtelen felindulásból
- Hova lesz a séta?-nézett rám ijedten Rob
- Nyugi, nem ugrok ki a gépből, csak a mosdóba megyek...-simogattam meg az arcát
- Oké, de siess vissza....
- Igyekszem....- indultam meg a mosdó irányába, na persze lassabban, tekintve hogy még mindig félek a repüléstől
Pechemre pont voltak bent, így nekidőlve a falnak mélyeket lélegeztem és erősen mormoltam magamban az imámat, hogy minél előbb bejuthassak.
Nem telt bele fél percbe és nyílt az ajtó, ahonnan egy kb. 30 éves férfi lépett ki, majd amikor meglátott szélesen elvigyorodott:
- Ha tudtam volna, hogy ilyen csinos hölgy vár kint, biztos nyitva hagyom az ajtót-mért végig szemtelenül, amitől kissé leesett az állam. Hogy lehet valaki ilyen pofátlan???
- Elnézést, de félre állna az útból?-kérdeztem ingerülten és kicsit arébb löktem az útból
- -Oh, persze, bocsánat...-lépett félre egyet, de mihelyt beléptem a helységbe ő is bejött utánam, majd becsukta az ajtót, amitől kapásból elfogott a pánik
- Nem emlékszem, hogy mondtam volna, hogy maga is jöjjön be...-próbáltam ezt minél nyugodtabb hangnemben közölni, bár a helyzetem korántsem volt nyugodtnak mondható
- De gondoltad...-simított végig a karomon
- Nem tudtam, hogy egy gondolatolvasóval van dolgom…-fintorogtam és lefejtettem magamról a kezét
- És még nagyon sok mindent nem tudsz rólam….
- Kár, hogy nem is akarok, amúgy meg nem mondtam, hogy tegeződhetünk….- ideje lenne kimennie innen
- Lazíts kislány, én csak örömet akarok szerezni mindkettőnknek- kezdte el kicsatolni a nadrágja övét
- Figyelmeztetem, hogy menjen ki maga barom….-sziszegtem
- Igen?Ne mondd, hogy nem élvezed a közelségemet....-simult hozzám, én pedig már nem tudtam hova hátrálni a hely szűkössége miatt
- Pedig mondom és csak úgy mellesleg megjegyzem, hogy a sikítás terén egész jó vagyok, jah és a barátom és a kollegái kint vannak...-dobtam be az egyetlen ütőkártyámat, de úgy tűnt hasztalanul
- Blöffölsz.... De neked még ez is jól áll-közeledett felém a szájával, mire szabályosan kitört belőlem egy eszeveszett sikoly….