:)

Sziasztok!

Mivel ma olyan hangulatba voltam és vagyok, így viszonylag hamar sikerült összehoznom a legújabb részt, ami remélem elnyeri a tetszéseteket! Remélem többen írtok majd ehhez véleményt,-külön köszönöm Pusszy-nak, Alexxa626-nak,mesi28-nak és Annamarcsinak, akik megírták, hogy mit is gondolnak, illetve a dicsérő szavaikat is köszönöm- mert úgy érzem a történet előre haladásával egyre jobban szükségem van Rátok és a véleményeitekre:) Szóval ne kíméljetek, mert így hamarabb tudom mindig hozni a frisst, ha látom, hogy mekkora érdeklődést vált ki Rob és Sarah története:)
Rajtatok múlik tehát a frissítés:)

Puszi!Jó olvasást!

25.rész

Robert feldúltan hagyta el az épületet, rettenetesen csalódott abban a lányban, aki iránt végre, -olyan sok idő után- gyengédebb érzelmeket is táplált a testi vonzalmon kívül, mégha ezt talán magának sem vallotta be, eddig csak a tudatalattijában motoszkálhatott mindez. Azonban úgy érezte, hogy csak a saját maga részéről van meg ez az érzés. Egy kapcsolathoz ugyanis két ember kell, nem elég csak az egyiknek szeretnie, tisztelnie a másikat, jelenleg pedig úgy érezte, hogy igencsak egyoldalú lenne ez a kapcsolat, ha folytatnák. De talán már maga se tudta, hogy mégis mit várt. Igaza volt Sarah-nak, amikor azt mondta, hogy két külön világban élnek, de még milyen igaza! Sarah tanul, egyetemre jár, vagyis küzd azért, hogy legyen belőle valaki, míg ő mondhatni „csak” szépen mosolyog és a nők szerint jól néz ki, ami abban az életben, amiben él, úgy néz ki, hogy elég. Persze küzdött ő is régen, de az már a múlt, amiben még nem találkozott a lánnyal. Jelenleg viszont csak sodródik az árral és kívülről minden olyan tökéletesnek tűnik, pedig korántsem tökéletes semmi. Mindene megvan egy valamin kívül, ami pedig a viszonzott szerelem, mivel azzal egyre jobban kezdett tisztában lenni, hogy Sarah viselkedése, döntése azért boríthatta ki ennyire, mert szerelmes a lányba. A csalódottsága azonban lassan dühbe fordult át, amikor a fotósok megtámadták. Legszívesebben ordítozott volna velük, hogy hagyják már békén, de nem tette meg, mert pontosan tudta, hogy nem teheti meg. Így csendben tűrte, ahogy beletolják az arcába azokat az átkozott gépeket, miközben leintett egy taxit. Nagy nehezen sikerült beverekednie magát az autóba, hogy visszamehessen a szállodába, ahol szintén ugyanaz várta, mint pár perccel ezelőtt. Tébolynak érezte az életét és egyáltalán nem látta még a kialakult helyzetből a kiutat, bármennyire is szerette volna, hogy vége legyen az állandó cirkusznak körülötte. Talán most szembesült igazán azzal a valós ténnyel, hogy a hírnévnek nagy ára van, bármennyire is csak a vonzó dolgokat látja benne a legtöbb ember. Akik a hírnév ilyen formájára, az állandó figyelemre és külső csillogásra vágynak, azok őrületesen tévúton járnak, fogalmuk sincs, hogy mivel is jár ez az egész. Na persze ez kétélű dolog, ugyanis maguk az emberek az egyik fő okai annak, hogy a média olyan pofátlan, amilyen. Hisz ha nem lenne kereslet a csomó alaptalan, néha már már abszurd kitalációkra, pletykákra, akkor a média sem ezekhez az eszközökhöz nyúlna például a példányszámuk növelése érdekében, de sajnos erre van igény. Persze saját maga is hibás, hisz ő maga jelentkezett a válogatásokra, mindenféle nyomástól mentesen, tehát nem foghat mindent másokra és mégis, hisz soha nem gondolta volna, hogy ekkora hisztéria fogja majd övezni Edward és Bella történetét, hiszen ha tudta volna…De mindegy is! Kár most már ezen rágódnia, hiszen a helyzet már adott, belekerült már a mókuskerékbe, akár tetszik, akár nem és ezt ő maga is tudta. Felesleges gyötrődnie a dolgokon, bele kell törődnie abba, hogy ez az élete és hogy Sarah-t pedig elvesztette, mielőtt még bármi is elkezdődhetett volna közöttük. –lépett be a terembe, ahol úgy tűnt ismételten csak rá várt mindenki. Hát ez remek!-gondolta magában, majd elsétált a helyére, ami történetesen most Kellan és Peter között volt.
- Valami baj van?-nézett rá aggódva filmbéli apja, mire azonban csak egy vállrándítást kapott válaszul.
- Haver, úgy látom rád férne egy sör!Megbeszélés után bedobunk egyet!-jelentette ki neki Kellan, ő pedig nem ellenkezett, végülis kétségtelenül ráfért volna.
Hamar véget ért a rendező tájékoztatása, amit külön unalommal hallgatott végig, ugyanis már pontosan értesült arról, hogy a hétvégén már Kanadában lesznek. Hogyan is felejthette volna el, hisz pontosan ez indított el egy lavinát közte és Sarah között. Mire észbe kaphatott volna, Kellan már rángatta is a hotel bárja felé, miközben csatlakozott hozzájuk Peter és Jackson is.
- Négy sört kérünk!-adta le a rendelését az ötletgazda, majd pedig helyet foglaltak egy eldugottabb kis sarokban
- Most pedig halljuk Rob, mi a baj? Amióta visszajöttél Sarahtól jobban hasonlítasz egy szellemre, mint önmagadra, szóval?-nézett rá fürkészően Jackson, miközben az italjaik is megérkeztek
- Remek észrevétel…- mormogta a férfi- Az a helyzet, hogy befejeztük Sarah-val!-sóhajtott, mire 4 kidülledt szempár szegeződött rá
- Micsoda?-értetlenkedett Peter és csak remélni tudta, hogy semmi köze az egészhez-De hát mi történt?Sarah olyan kedves lány….
- Így van, csak hát kissé kétszínű is…
- Na ne haver, most ugye csak viccelsz?!-vette át a kérdést Kellan
- Nem-fintorgott- Krétára akartam vinni a hétvégén, de ugye közbejött Kanada…Ezért úgy gondoltam, hogy eljöhetne velem Vancouverbe is, végülis legalább együtt lehetnénk, de ő kategorikusan „nem”-et mondott, mivel szerinte túl gyors vagyok…Össze-vissza beszélt nekem a médiáról meg mindenről, na persze azonnal átláttam rajta… Egyszerűen nem akar velem jönni, mert nem akar velem lenni, Kréta nyilván jobban izgatta nálam-fejezte be a monológját Rob, de nem azokkal az arckifejezésekkel találta szembe magát amire számított. A megértés helyett mindenki arcán a szörnyülködést, a meg nem értést fedezte fel, ami még jobban lelombozta. –Egy marha vagyok, igaz?-babrált a sörös pohár alátétjével, remélvén, hogy nem helyeselnek majd neki a többiek, ám csalódnia kellett:
- Őszintén? Igen, az vagy-dőlt hátra Kellan egyszerűen, mire Rob ránézett a másik két férfira is
- Nem szívesen adok igazat Kell-nek, mint tudod Rob, de most azt kell, hogy mondjam, hogy tökéletesen igaza van!Hogy a francba juthatott ilyen egyáltalán eszedbe?-tárta szét a karját Jackson
- Az még hagyján, hogy az eszedbe jutott, de mégis miért vágtad ezt a marhaságot szegény Sarah fejéhez, hm?-korholta le Peter is, az utolsó „mentsvára”
- Annyira egyértelműnek tűnt a dolog, főleg miután kiakadt, hogy azt mondtam neki, hogy hazudott-motyogta
- Oh, hát én még fel is pofoztalak volna ezért a gyönyörűséges kijelentésedért-magyarázta Jackson
- Tényleg!Nem is ütött meg vagy vágott hozzád egy vázát, ilyesmit?-csodálkozott Kellan
- Nem, annyit mondott, hogy örül, hogy még az elején kiderültek a dolgok…
- Mire Te?-érdeklődte meg az „apja”
- Mire én is helyeseltem neki, majd eljöttem…-itta ki a poharából a sört
- Hát Rob, most már világos miért vagy így lelombozva!Csúnyán megbántottad azt a lányt, akibe kegyetlenül beleestél…- vázolta fel a helyzetet a „bátyja”
- Mert beleestél, igaz?-tette fel a kérdést Peter
- Igen, azt hiszem!De értsétek meg, hogy rettentően bántott, hogy nem akar velem lenni!
- Jajj haver, Sarah nem veled nem akart együtt lenni, hanem a drága sajtóval!Tudod egyetértek vele, hogy nem akart elkísérni. Tudod, hogy ebből milyen címlapokat gyártana néhány élénkebb fantáziájú firkász? Úgy állítanák be szerencsétlen lányt, mint valami törtető, hírnévre éhes kis szukát, már ne is haragudj! Szerinted kell ez neki?!Szüksége van neki erre?!-méltatlankodott Kellan, Robertet pedig a keserű felismerés teljesen lebénította
- Ő is valami ilyesmit mondott….- suttogta
- Na látod!Te meg önző módon elhordtad egy hazug nőszemélynek!-vágott közbe Jackson
- Tudom, de előre figyelmeztettem, hogy velem nem minden rózsaszín!-védekezett egy utolsót Rob
- És te vajon tudtad, hogy mégis mi ez az egész, amíg saját magad meg nem tapasztaltad?Mert én nem!
- Ezt senki sem tudhatja mindaddig- jegyezte meg Peter- Ráadásul szerintem nem akar állandóan a nyakadon sem lógni, ami nem jelenti azt, hogy nem szeretne Téged, csupán az „élni és élni hagyni elvet” gyakorolja, ami nem hátrány….
- Tudom, hogy igazatok van!Iszonyatosan hülye voltam, de nem tudom már visszacsinálni!Kétlem, hogy ezek után szóba állna velem!Az is már kész csoda lesz, ha a barátnője nem dob ki ezek után a szállodából!
- Hát…nézd, szerintem sem állna most veled szóba-bólintott Peter neki,mire a két srác közbe akart szólni, de leintette őket- de mégsem hinném, hogy nem tudnál vele beszélni, mielőtt elutaznánk. Adj most neki egy kis időt, aztán csütörtökön keresd meg és beszélj vele, addigra lehiggad már annyira, hogy talán végig hallgat…
- Igen, de addig próbáld meg ne keresni!- szólt közbe Kell
- De akkor nem úgy fog tűnni neki, hogy nem is érdekelt igazából?
- Minden lehetséges, de szerintem nem…Sarah sokkal okosabb annál, mint hogy ilyeneket gondoljon…Rob látjuk, hogy szégyelled magad, de ez még nem elég! Neki is át kell gondolnia a történteket, és utána majd tudtok róla beszélni. Adj neki egy kis időt….
- Rendben, akkor csütörtökön elmegyek az egyetem elé és addig szobrozok ott, ameddig meg nem hallgat…
- Na ez az első épkézláb mondatod ma este!-örült meg Jackson
- Nem igaz!Az első az volt, amikor beismerte, hogy szerelmes-nevetett Kellan, majd a többiek is mosolyogni kezdtek
- Köszönöm!-nézett rájuk komolyan Rob
- Ugyan, erre való a család!- mondták neki egyszerre bíztató mosollyal az arcukon a „vámpír férficsalád tagjai”.