22. rész

Sziasztok!

Mégegyszer nagyon boldog karácsonyt kívánok Nektek!:)
Végre sikerült meghoznom az új fejezetet is, ami hát nem tudom milyen lett...Szóval számítok a véleményeitekre, bármilyen is legyen az:)

Jó olvasást!:

22.rész

Alig akartam hinni a szemeimnek, amikor megláttam Peter Facinellit az ajtóm előtt álldogálni. Nem egy megszokott dolog, hogy ismert színészek várnak rám:
- Hello Peter!- köszöntem neki mosolyogva - Mi járatban?- érdeklődtem kedvesen
- Szia Sarah!-adott két puszit- Gondoltam meglátogatlak, már ha nem gond, mert ha az, akkor küszöbön kívül maradok…-nevetett
- Ne viccelj, gyere csak beljebb!-tártam ki előtte az ajtót, de ő úriember módjára készségesen előre engedett. A kulcsomat szokás szerint ledobtam a fogas alatti komódra, majd mellé a mappámat és a táskámat is, végül pedig megszabadultam a cipőmtől is, kissé megfeledkezve a látogatomról.
- Ne haragudj, de alig vártam, hogy megszabadulhassak a cipőmtől, feltörte a lábamat-szabadkoztam-Foglalj helyet!-mutattam neki a nappaliban lévő fotelra
- Semmi gond, hisz otthon vagy-ült le
- Akkor sem volt túl szívélyesnek mondható a viselkedésem… Na de majd most, hozhatok valamit inni?-mosolyogtam rá
- Nem kérek, köszi. Nem szeretnélek sokáig feltartani…
- Egyáltalán nem tartasz fel a semmit tevésben. Mára nem terveztem semmit, örülök, hogy élek. Rob pedig csak később jön, szóval örülök, hogy itt vagy…
- Örülök, hogy örülsz. Igazából csak azért jöttem, hogy elmondjam, hogy mennyire örülök, hogy te és Rob egymásra találtatok…
- Aranyos vagy, de csak ezért jöttél ide? Félre ne érts, jól esik, hogy ezt elmondtad, csak furi egy kicsit…
- Oké, lebuktam-sóhajtott-Szóval mint mondtam nagyon örülök nektek, de…-láttam rajta, hogy keresi a szavakat
- De?-néztem rá kérdő tekintettel, nem igazán értettem, hogy hova akarhat kilyukadni, látszólag eléggé zavarba volt a mondandóját illetően
- Az a helyzet, hogy Rob ma eléggé szét volt esve az olvasó próbán, amit nem mindenki vett jónéven, ha érted, hogy mire gondolok…
- Lehetek őszinte?Nem igazán értem, hogy nekem ehhez mi közöm van, mármint azt értem, hogy Rob szétszórt volt, csak azt nem, hogy az efféle problémákat miért nem vele beszéled meg?
- Jogos kérdés, de úgy gondolják, hogy ehhez neked is közöd van…
- Gondolják? Egész pontosan kik is gondolják ezt, hm?
- Például Kristen..Nézzd Sarah nem szeretnék beleszólni a dolgaitokba, de azt se szeretném, ha a forgatások parázs hangulatba telnének…
- Peter még mindig nem értelek…Oké, hogy Robbal együtt vagyunk, de mégis miért gondolja ezt Kristen, hogy ennek köze van a munkátokhoz? Ne haragudj, de zavaros nekem ez az egész…-ráztam meg értetlenül a fejemet- Ennek semmi értelme nincs…
- Én csak arra akartam rávilágítani, hogy beszélned kellene Roberttel, hogy legyen összeszedettebb, különben feszültségek lehetnek…Kris nem igazán örül nektek….
- Nem gondolom, hogy bele kellene szólnom a munkájába…Viszont hogy érted azt, hogy Kristen nem örül nekünk?Van valami, amiről tudnom kellene?
- Ne haragudj, én azt hittem te tudsz róluk…De nekem most mennem kell-állt fel sietősen
- Peter, nem!Ülj vissza és mondd el, hogy mi az, hogy tudok róluk!-szóltam rá erélyesen a cél érdekében, úgy tűnt hatásosan, mert szófogadó gyerek módjára visszahuppant a fotelbe
- Sarah, én nem szeretnék bele kavarni a dolgaitokba, ezt inkább Robtól kellene megkérdezned….
- Meg lesz az is, ne aggódj. De szeretném tőled is hallani…
- Rendben, de ígérd meg, hogy nem támadsz Robnak miattam…
- Jól van, szóval?-sürgettem a válasszal
- Szóval Kristen és Rob között régebben szikrázott a levegő, érezhetően vonzódtak egymáshoz, de egyikük sem merte tovább mélyíteni a barátságukat egy ideig… Aztán egyik este kissé felszabadultak, mondhatni megszabadultak a gátlásaiktól is…
- Értem, szóval összejöttek, így gondolod?
- Én igazából csak sejtem, mert soha nem kérdeztem rá erre egyiküknél sem, tudod nem vagyok az a típus…Ezek után mondjuk ezt elég nehéz elhinni, de így van...
- Elhiszem rólad, nem tudhattad, hogy maximum ilyen dolgokat a sajtóból tudtam csak…
- Gondolom már Rob is mondta neked, hogy nem minden igaz, amit leírnak…
- Persze, mondta-bólintottam
- Oké, nem szeretném, ha ebből bármiféle galiba adódnak köztetek…
- Nem lesz és ezt megígérhetem. Nem tartozik elszámolnivalóval a múltját illetően, engem csak a jelene és a jövője érdekel…-mondtam határozottan- De minden esetre jó tudni, hogy Kris miért volt velem olyan ellenséges…
- Szóval köztünk marad, amit most meséltem neked?-lepődött meg egy kicsit
- Igen, ha majd akarja, akkor esetleg elmeséli ezt nekem, de semmin nem változtat ez a dolog…Úgy érzem, hogy fontos vagyok neki, és ez nekem jelenleg bőven elég…Bízom benne…
- Ennek nagyon örülök, komolyan mondom, azt pedig egész biztosan tudom, hogy fontos vagy a számára. Teljesen kicserélődött…De ha most nem haragszol mennék is, hagylak pihenni, mielőtt Rob ide érne…-indult kifelé
- Persze és azért köszönöm!
- Ugyan mit?-nézett rám
- Hogy eljöttélés szóltál…-rántottam meg a vállam
- Semmiség, én köszönöm, hogy meghallgattál-ölelt át-Szia!
- Szia!-csuktam be mögötte az ajtón, majd bementem a szobámba és végig dőltem az ágyamon. Lassan lecsukódtak a szemeim, de nekem mindössze néhány percnek tűnő idő után megcsörrent a mobilom…