Visszatértem...

Sziasztok!


Sajnos csak most tudom hozni a folytit, mert rajtam kívül álló okok miatt korlátozva volt a net használatom.. Ezer bocsánat érte!!!!
Nem is szaporítom tovább a szót, úgyis az új rész érdekel most jobban mindenkit.
Jó olvasást és ne fukarkodjatok hozzászólásban, nehogy azt feltételezzem, hogy már nem is érdekel Benneteket a történet.

Puszi!!!

Meré

38.rész

Reggel szerencsére sikerült időben felkelnünk, jobban mondva Robert megelőzött, mert amikor kinyitottam a szemeimet már nem volt mellettem. Kétségbe esetten néztem körbe a szobában, de sehol sem láttam őt. Úgy döntöttem, hogy megnézem a hálón kívül is, hátha megtalálom és nem is kellett sokáig keresnem. Amint kiléptem az ajtón megláttam, hogy az erkély ajtaja résnyire nyitva van, így semmi kétségem nem volt afelől, hogy hová is tűnhetett mellőlem hajnalok hajnalán, hisz ha emlékeim nem csalnak nem igazán gyújtott rá tegnap és azért eléggé feszült volt még az érkezésünkkor is, de szegénykémnek minden oka megvolt rá. Gyorsan magamra kaptam a szatén köntösömet, majd kiléptem az erkélyre. Az idő nem volt a legmelegebb, a hideg szellő azonnal megcsapta az arcomat, de most ez nem igazán hatott meg. Háttal állt nekem és dohányzott az én drágám, ezért közelebb lopództam hozzá és átöleltem hátulról:
- Jó reggelt!-suttogtam a fülébe lábujjhegyen állva
- Felébredtél kicsim?-puszilta meg a kezemet
- Aham, és szomorúan tapasztaltam, hogy nem vagy mellettem…
- Ne haragudj, nem akartalak felébreszteni, korán van még…-fordult felém mosollyal az arcán, miközben elnyomta a csikket
- Semmi baj, tudod, hogy nem haragszom…- simogattam meg az arcát, amire válaszul egy lágy csókot kaptam:
- Most már tudom…De ígérem legközelebb nem kelek fel mellőled, még cigizni sem…-kaptam az újabb csókot, amibe még a lábaim is beleremegtek, amikor nyelveink találkoztak. Eléggé belefeledkeztünk már egymásba, amikor hirtelen elhúzódott tőlem:
- Te is hallottad?-kérdezte gyanakodva
- Mit?-néztem rá meglepetten, fogalmam nem volt mi üthetett hirtelen belé
- Mintha fényképezőgép kattogást hallottam volna…- engedett el és elsétált a korlátig- Persze, hogy jól hallottam!Idióták!-morogta
- Gyere, menjünk be, amúgy is megfázol!- fogta meg a karomat és szinte becibált az erkélyről
- Drágám mi történt?
- Megtaláltak minket azok az átkozott paparazzik!Egy egész fotósorozatot készíthettek már a reggelünkről!-tajtékzott- Torkig vagyok már velük!- kapott fel dühösen egy vázát és teljes erőből a falhoz vágta, amitől azonnal apró darabokra hullott szét a tárgy, amit nem csodálok… eléggé ijesztő volt így látnom Őt
- Próbálj megnyugodni, hallod?-fogtam meg a karját, ám könnyűszerrel lerázott magáról
- Könnyű azt mondani, de garantálom, hogy negyed órán belül már az interneten fognak keringeni a képek!
- Amiken történetesen én is rajta vagyok, de nem érdekel!Hadd nézegessék azokat a képeket, még a végén én is töltök le magamnak belőlük…- nyúltam a keze után, mindenképpen megakartam nyugtatni szegényt, nem szerettem amikor ennyire kiborul a lesifotósoktól.
- Olyan jó, hogy itt vagy velem!-ölelt át- Nem is tudom mit kezdenék nélküled…
- Semmit, ez egyértelmű!- rántottam meg a vállamat, mire Rob hangos nevetésben tört ki:
- Azt hiszem igazad van, nélküled már megbolondultam volna például az előbb is, most meg nevetek, hihetetlenül jó hatással vagy rám- nyomott egy puszit a homlokomra
- Hát vagy már szétszedted volna a szobát…-néztem az egyébként nagyon szép váza darabjaira- kétségkívül hálásak lesznek majd nekem a hotel tulajdonosai…-bólintottam szórakozottan
- Ne haragudj, ha megijesztettelek, de el se tudod képzelni mennyire kiborít, hogy minden lépésünket figyelik!Főleg most, hogy már vagy nekem… Fel nem foghatom, hogy miért kell ennyire belemászniuk a magánéletembe!
- Azért mert te egy világsztár vagy, ha tetszik, ha nem… -feleltem, majd tovább folytattam:-A rajongóid szeretik tudni hogy kivel, mikor éppen mit csinálsz és sajnos ez ellen sem Te, sem pedig más nem tehet semmit… De hidd el egyszerűbb, ha úgy veszed, hogy ezzel is a szeretetüket fejezik ki irántad és azt, hogy jó vagy abban, amit csinálsz… Jó, nem azt mondom, hogy mindig a legnormálisabb módon próbálják kimutatni ezt, de attól még így van… Miattam pedig ne aggódj, de azt hiszem erre már megkértelek…Beismerem, hogy nem vagyok boldog ettől a figyelemtől, az állandó „kísérőinktől”, de mivel szeretlek, ezért kibírom és megtanulom kezelni ezt a helyzetet idővel…. –bújtam hozzá jó szorosan, hogy nyomatékot adjak a szavaimnak. Percekig csak öleltük egymást csendben, miközben pontosan tudtam, hogy Rob keresi a szavakat, amiket nagy nehezen ugyan, de megtalált:
- Sarah én nem is tudom elmondani, hogy mit érzek most… -kezdett bele
- Rob, azt hiszem tudom, hogy mit érzel…-simogattam meg a mellkasának a bal oldalát, éreztem, hogy mennyire hevesen ver a szíve
- A szívem nem hazudik…-tette rá a kezét az enyémre a mellkasán, miközben megcsókolt, de teljesen máshogy mint eddig, persze eddig is szenvedélyes volt, ám ez most keveredett valamivel, ami talán a köszönet lehetett, nem tudom, minden esetre nehezemre esett elszakadni az ajkaitól, de valamit muszáj volt még mondanom neki:
- Drágám tudnod kell még valamit… Hogyha esetleg kiborulnék a paparazzik miatt, akkor az nem ellened fog irányulni, kérlek jegyezd ezt meg!
- Rendben van, de ugyanezt mondhatom én is… Legyünk egymáshoz mindig őszinték és akkor nem lehet gond… Ha nagyon zavarna a helyzet, csak szólj és megpróbálok kitalálni valamit, rendben?
- Rendben-bólintottam
- Jól van!Viszont sajnos lassan készülődnünk kellene, bár szívesebben maradnék veled most kettesben…-csókolt bele a nyakamba
- Hidd el én is…-sóhajtottam- de az én felelősségem, hogy megjelenj időben, szóval álljunk neki készülődni…-engedtem el és elsétáltam a bőröndömhöz, hogy kivegyek belőle valami ruhát. A választásom végülis egy szürke árnyalatú nadrágra esett, aminek egy kissé melegítőnadrág jellege volt, felsőnek pedig egy halványsárga hosszú, ám nem túl vastag pulcsit húztam fel. A hajamat feltűztem hullámcsatokkal, néhány tincset szabadon hagyva elöl. Végül pedig felraktam egy kis alapozót és púdert, a szemeimet pedig enyhén kihúztam, ennyiből állt a sminkem, ami szerintem pontosan megfelelt az öltözékemhez. Felkaptam a napszemüvegemet, a mobilomat pedig zsebre vágtam. Mire elkészültem, addigra Rob is felöltözött.
- Kicsim neked minden jól áll!-nézett végig rajtam büszkén
- Hazudsz, de jól csinálod…-nyomtam egy puszit szájára, majd kézen fogva lementünk a recepcióhoz, ahol már vártak ránk a többiek.
- Jó reggelt, reméljük, hogy nem késtünk el!- mondtuk egyszerre Rob-bal
- Nem, még volt 2 percetek!- bólintott elismerően Juan- Szép ez a reggel!Na akkor indulhatunk is, már ha nem gond..
- Nem, persze mehetünk!-bólintott mindenki
- Akkor csak a hölgyek után!-mutatott Kellan az ajtó felé, amin hűen a kéréséhez először mi, lányok léptünk ki, szorosan a fiúkkal a nyomunkban.
Kint már vártak ránk a rajongók és az újságírók, akiknek kelletlenül ugyan, de megálltak a színészek:
- Kicsim, nyugodtan szállj be a kocsiba!- suttogta Rob, amit én szíves örömest teljesítettem, ha nem muszáj, akkor inkább távol maradnék a médiától. Majd’ negyed óra alatt sikerült nekik elszakadni a tömegtől:
- Már azt hittem soha nem fogynak ki a kérdéseikből…-puffogott Kristen, mialatt bekászálódott az autóba, akit Ashley, Kellan, majd pedig Rob követett
- Na igen, mindig van másik kérdésük…- helyeselt Ash- De inkább türelmesen válaszolgatok nekik, mint hogy valami koholmánnyal állnának elő…
- Ebben van valami…- jegyezte meg Kellan- Jéh, néha a női logika is megcsillog egy kicsit…- kacsintott egyet pimaszul Ashley-re
- Na de Kellan!- háborodtam fel teátrálisan- Mi az, hogy néha???
- Jajj szívem, ne is törődj vele… Kellan csak irigy, amiért neki még ennél is kevesebb logikája van…- helyezkedett el mellettem Rob vigyorogva
- Hááát..Lebuktam!- csapott a térdére a filmbéli tesója, mire mindannyian elkezdtünk nevetni.
Az út is ugyanilyen jó hangulatban telt el, csakúgy, mint a „terepszemle”. A srácok állandóan ugratták egymást valamivel, amin mi mindig jókat vidultunk, bár engem bevallom lenyűgözött maga a táj is. Alaposan körbe néztem, főleg a fenyvesek felé, ahol éppen Rob és Kellan egymást kergették… Na igen, ezen nem tudtam mást, csak mosolyogni….