39

Sziasztok!

Nagy nehezen, de sikerült végre megírnom a folytit.. Remélem még érdekel Benneteket és nem haragszotok rám, de higgyétek el "jó" okom volt arra, hogy ne tudjak tisztességesen fogalmazni.... Bocsánat!!!!



Jó olvasást!

Puszi!!!

Meré

39.

A napok számomra csigalassúsággal teltek, ugyanis hamar beláttam, hogy nincs sok értelme a forgatáson ülnöm, csak hátráltatom Robertet a munkájában, azt pedig nagyon nem akartam. Éreztem rajta a neheztelést, amiért az időm nagy részét nem vele töltöm, de nem tudtam ez ellen mit csinálni, hiszen neki dolgoznia kellett itt elsősorban, nem pedig velem foglalkoznia. Persze esténként más lett volna a helyzet, de általában fáradtan dőlt be mellém az ágyba és maximum arról beszélgettünk, hogy milyen volt a napunk. Ezt csináltuk már 3 napja, ami számomra azért fájó volt, de próbáltam a lehető legtoleránsabb lenni. Épp egy tételemet olvastam, amikor belépett az ajtón:
- Hahó Sarah!Megjöttem!-hallottam meg a hangját
- Bent vagyok a hálóban!-kiabáltam ki, ugyanis nem volt sok kedvem megmozdulni
- Oh, akkor nem várakoztatlak tovább!- lépett be:
- Kicsim, miért tanulsz most is?- fagyott le a mosoly az arcáról, ahogy meglátta a papírokat szanaszét az ágyon
- Nincs jobb dolgom-húztam meg kedvetlenül a vállamat
- Én mondtam, hogy gyere velem a forgatásra...- dobta le a kabátját az egyik székre
- Persze és megint üljek le az egyik sarokban?Köszi, inkább kihagyom...-vágtam hozzá nem a legkedvesebb hangnemben, magam sem tudom, hogy miért
- Jajj Sarah! Nem azért kértem meg, hogy gyere velem, hogy még te is csak idegesíts...-túrt bele a hajába
- Áh, szóval idegesítelek?Ez igazán remek!- fújtam egyet és próbáltam magamat visszafogni mielőtt még olyat mondanék, amit később magam is megbánnék-Hát sajnálom, de két nap múlva ne aggódj, megszabadulsz tőlem...-tettem hozzá végül
- Tudod jól, hogy nem így értettem…. Kérlek ne húzd fel magad!Sem erőm, sem energiám nincs most egy vitához…- vett elő egy cigit fáradtan
- Nekem sem ez a legkedvesebb hobbim… Ugyanakkor…-kezdtem volna bele a békülésbe
- Na jó, nekem ebből elegem van!Nem elég, hogy a forgatáson mindenki szekál, miközben a rajongók próbálnak a helyszínre férkőzni, most még te is beállsz a sorba!Hát ez igazán remek, köszönöm a támogatást!- rohant ki a szobából még mielőtt kettőt pisloghattam volna. Jó, beismerem nem voltam a legönzetlenebb barátnő az elmúlt pár percben, de attól még végig hallgathatott volna! Most mégis mit csináljak? Menjek utána vagy várjam meg, ameddig lehiggad és magától visszajön? A legjobb talán mégis az lenne, ha utána indulnék, na persze, ha tudnám merre is mehetett. Szinte körbejártam az egész hotelt, amikor véletlenül belebotlottam Taylorba:
- Áh, Sarah!Mi újság?- kérdezte kedvesen
- Hello Taylor!Nem láttad véletlenül Robertet?- kapva kaptam az alkalmon, ami a sráccal szembe talán nem volt a legszebb gesztus, de jelenleg nem vagyok alkalmas a társalgásra
- De, lent van az edzőteremben Kellan-nal…Én is onnan jövök!-ahogy jobban végig néztem rajta, tényleg edzésről jöhetett
- Szuper!Köszönöm!Ne haragudj, de muszáj vele beszélnem!-néztem esdeklően
- Semmi gond, menj csak. Majd beszélünk!-intett egyet, majd miután én is így tettem, az irányt a konditerem felé vettem, ahol csakugyan megtaláltam őket. Mindketten a futópadon rótták a kilométereket:
- Sziasztok!-köszöntem bátortalanul, de Kellannal ellentétben Rob még csak egy pillantásra sem méltatott
- Szia Sarah!Csak nem szállsz be te is?- vigyorgott rám
- Most inkább kihagynám, köszi…Rob beszélhetnénk?- fordultam felé, de nem nagyon hatotta meg
- Oké srácok, asszem én most megyek!- állt le Kel
- Ne, maradj!Majd Sarah elmegy!-szólalt meg érkezésem óta először Robert, mire én teljesen lefagytam
- Na de…- nyögtem fel- Talán meg kellene beszélnünk dolgokat!
- Igazad van-sóhajtott, miközben leállította a gépet- Meg kellene beszélnünk és meg is fogjuk, de nem most!-jelentette ki határozottan a szemeimbe nézve, innen tudtam, hogy vesztettem, mert komolyan gondolja, hogy nem fogunk beszélni, legalábbis most semmiképp sem- Menj fel a szobába, majd én is megyek, rendben?- úgy éreztem meg magamat, mint egy gyerek, akit az apukája a dorgálás előtt a szobájába küld
- Jó, de ne gyere túl későn…- ez most nagyon szánalmasan hangozhatott, de sebaj, az egész szituáció, amiben jelenleg voltunk az volt
- Igyekszem!- azért ott bujkált egy kis mosoly a szája szélén, ahogy kimondta a szavakat, majd adott egy puszit a számra, ami némi reménykedésre adhatott okot, de így is csalódottan hagytam ott a termet.
Nem igazán tudtam mit kezdeni magammal az elkövetkezendő órákban, amik számomra egy örökké valóságnak tűntek. Már 10 óra is elmúlhatott, amikor hallottam, hogy kattan a zár, aminek hatására szinte kivetődtem a hálóból, így pontosan farkasszemet tudtam nézni vele.
- Szia!-suttogtam
- Szia!-bólintott- Tudom, hogy azt ígértem, hogy sietek…
- Nem gond, a fő, hogy végre itt vagy!
- Jó… Akkor talán beszélgessünk egy kicsit, ahogy szerettél volna délután!- ült le a kanapéra
- Oké…-ültem le vele szemben- Beszéljünk!Tudom, hogy haragszol rám!
- Tévedsz!Én nem haragszom rád, csak csalódott vagyok!Azt hittem tudod, hogy mi vár rád Kanadában…
- Tudtam és tudom is….- vágtam közbe
- Akkor miért éreztem úgy délután, hogy a hátad közepére kívánod ezt az egészet?-nézett a szemeimbe
- Sajnálom! Nem tudom mi ütött belém….-tártam szét a kezeimet
- Ennyi?Miért nem mondod meg, hogy mi a baj?-húzta fel kérdően a szemöldökét
- Azért mert nincs baj!Túlreagáltam a dolgokat!Veled kellett volna mennem!-álltam fel és elkezdtem fel-alá járkálni
- Sarah!Állj már meg!-kapta el a karomat- Tudom, hogy nem a legszórakoztatóbb dolog egy forgatáson üldögélni…
- Teljesen mindegy!Önző voltam!Tudod te hányan lennének a helyembe?Hányan üldögélnének a forgatáson???Én meg egyszerűen bevágtam a durcit!
- Hanyagoljuk a rajongókat!-torzult el az arca- Tudom, hogy nem akartad elvonni a figyelmemet…
- Honnan tudod?-lepődtem meg- Honnan tudod, hogy csak ez volt az oka a távolmaradásomnak?
- Szerinted?Onnan, hogy tudom, hogy szeretsz…-húzta meg a vállát-És szándékosan soha nem bántanál meg, ahogy én se téged…-csókolt meg lágyan
- Köszönöm!-suttogtam elérzékenyülve