Sziasztok!

Ezért a részért ezer köszönetet szeretnék mondani barátnőmnek; AnnaMarcsinak, aki nélkül nem születhetett volna meg Sarah és Marie párbeszéde... Köszönöm szépen!Imádlak(L)


Jó olvasást mindenkinek!!
Puszi!

u.i.: Folytatás 6 komment elérése után:P

17.rész

Az est hátralevő részét szerencsére sikerült konfliktusmentesen túl vészelni, mondhatnám úgyis, hogy mindenki felnőtt emberek módjára viselkedett. Kristent leszámítva azt hiszem megtaláltam a közös hangot Robert kollegáival, így viszonylag jókedvűen hagytuk el a rendezvény helyszínét.
- Hogy érezted magad kicsim?-karolt át Rob, amikor beszálltunk a limuzinba
- Jól, de komolyan.... Nagyon kedvesen fogadtak a kollegáid…-válaszoltam
- Kivéve Kristent…
- Igen, kivéve őt, de nem érdekel…A lényeg, hogy a többiekkel kijöttem, szimpatikusak voltak nekem…
- És te is nekik, teljesen oda voltak érted, ahogy én is…-csókolt meg lágyan
- Ahogy én is érted…-viszonoztam a csókját
- Ennek szívből örülök, nem is tudod mennyire…-játszadozott egy hajtincsemmel
- Azért sejtem…-az összes érintése, mozdulata, csókja erről árulkodik számomra
- Biztos vagy benne?-húzódott hozzám még közelebb
- Robert….ne itt….-toltam el finoman magamtól, mielőtt még nagyon beleélné magát a dolgokba
- Igazad van, nem alkalmas semmi ilyenre a hely-ült vissza mellém illedelmesen- Viszont van egy ötletem….-húzódott huncut mosolyra a szája
- Igen?És mi lenne az?-simogattam meg az arcát
- Hé ezt ne csináld-fogta meg a kezemet, amire nyomott egy puszit-mert a végén még nem bírok magammal…Szóval arra gondoltam, hogy elutazhatnánk valahova kettesben, még forgatás előtt…Mondjuk a jövő hétvégén…, na mit szólsz?
- Hú, hát ez váratlanul ért egy kicsit, de nem rossz ötlet…-mosolyogtam rá
- Komolyan tetszik?-láttam rajta a megkönnyebbülést
- Persze, jó lenne egy kicsit elvonulni a világ elől, veled….
- És hova szeretnél menni?-jött egyből lázba
- Nem is tudom…Semmi extrát nem szeretnék, csak egy kis csendes helyet…Legyen meglepi…
- Rendben…de az az igazság, hogy ne számíts világkörüli útra, ahhoz sajna túl kevés az időm, mármint a megszervezéséhez…
- Olyan bolond vagy!-nevettem el magamat, közben megérkeztünk haza.
Kiszállt előttem, majd illedelmesen kisegített engem:
- Hát köszönöm az estét!-adott egy csókot
- Én is, de nem jössz fel?-simítottam végig a mellkasán, te jó ég, mi ütött belém?!
- Ma inkább nem, tudom, hogy holnap reggel zh-t írsz, ráadásul félek, akkor nem tudnám visszafogni magamat, már ha érted, hogy mire gondolok…-lehelt egy csókot a nyakamra
- Hm…oké, tényleg jobb lesz, ha ma külön ágyban alszunk-sóhajtottam, mire ő elnevette magát
- Látom megértettél…De kérlek hívj fel, ha végeztél a zh-ddal! Elviszlek utána valahova ebédelni…
- Már ha lesz kedvem emberek közé menni…-forgattam meg a szemeimet
- Sarah, nyugi, menni fog!Csak ügyesen!-adott egy búcsú csókot-Aludj jól!És elő ne merd venni a könyveidet…
- Te is!Jó, majd velük alszom…
- Okés, most még megengedem, hogy velük aludj-vigyorgott
- Hát jó-intettem neki, amikor beszállt az autóba és elhajtottak.
Én pedig felballagtam a lépcsőn, majd bementem a lakásba.
- Szia!Máris itthon?-kérdezte Marie egyből, ahogy beléptem a nappaliba
- Aham, reggel zh-t írok…- vettem le a cipőimet
- És milyen volt a party?-érdeklődött –Azt hittem Robbal töltöd az éjszakát-jegyezte meg egy széles mosoly kíséretében
- Ööö, hát nem…A holnapi doga tudod…-feleltem zavarta
- Jajj ugyan már!Robtól is betudsz menni az egyetemre…
- Lehet, csak…-ültem le a kanapéra
- Csak?-nézett rám a barátnőm kérdően
- Csak nem szeretnék elkapkodni semmit, amíg…
- Amíg? Jajj Sarah, ne kelljen már mindent harapófogóból kihúzni belőled! - nézett rám sürgetőleg - Vagy még mindig Daniel a gond?
- Dehogyis!-csattantam fel- Kristen Stewart a gond….
- Hát ő meg hogy kerül a képbe?Tudtommal csak munkakapcsolat van közöttük vagy nem?
- Hát ez az, nem tudom…Kristen úgy beszélt velem, mint valami betolakodóval, ne tudd meg milyen hangnembe és miket mondott…
- Kedves-fintorgott- És Rob?
- Persze neki esett a csajnak, megvédett…
- Helyes, de szerintem ne foglalkozz vele. Ezzel csak saját magát vágja el Rob előtt…
- Szóval szerinted is több van vagy volt közöttük, mint munkakapcsolat?-kaptam fel a fejemet
- Nem ezt mondtam. Csak azt, hogy Kristen ezzel a viselkedésével csak magát járatja le, és nem kell tartanod tőle. Ha volt köztük valami, akkor világos, hogy ezek után Rob nem fogja visszasírni őt, ha meg Kristen így próbálkozik, akkor eleve tévúton jár.
- Szóval ezért akar Rob elvinni valahova?
- Biztos vagyok benne, hogy nem. Ha nem akarta volna, hogy találkozz Kristennel, akkor nem vitt volna el a partira…
- Nem tudom Marie, nem tudom-ráztam meg a fejemet
- Szerintem ne foglalkozz most Kristennel. Csak Robra koncentrálj. Megérdemled a boldogságot..
- Szerinted vele boldog lehetnék?Mármint nem gondolod, hogy túl gyorsan történt minden?
- Lassan, vagy gyorsan, nem mindegy?Nem csak az számít, hogy boldog vagy?
- De, igazad van. Nem tudom mi bajom van. Rob egy kedves srác…
- Pontosan. Szóval felejts el mindent és mindenkit és légy boldog…
- Köszönöm Marie!-pattantam fel
- Nincs mit. De most hova mész?
- Megyek és felhívom Robot. Vele szeretnék lenni…
- Helyes-vigyorodott el, én pedig tárcsáztam a számát.