Money, money, money

Sziasztok!
Igaz, hogy azt ígértem csak 6 kommentnél rakom fel a folytatást, de megkegyelmezek azoknak, akik kíváncsiak a következő részre. Külön köszönöm a hozzászólásaikat:)
Nem ígerek semmi időpontot a 19.rész felkerülésére.
Puszi!!!

18.rész

Néhány búgó hang után beleszólt a telefonba:
- Szia kicsim!Baj van?-kérdezte aggódva
- Szia!Nem, nincs baj…illetve van….nagyon hiányzol-vallottam be töredelmesen
- Jajj, már azt hittem, hogy valami történt veled…-sóhajtott
- Hé, ne bagatelizáld el a problémámat, eléggé nagy gond, hogy hiányzol..-somolyogtam
- Igen, de legalább ép végtagokkal és szervekkel érzed ezt…-nevette el magát, majd komolyabb hangnemre váltott:
- Te is hiányzol nekem…Balgaság volt részemről nemet mondanom a meghívásodra…
- Hát igen…de talán tudok erre egy megoldást…Mi lenne, ha most azonnal odamennék a szállodába hozzád?
- Mi lenne, ha már itt lennél?-kérdezett vissza izgatottan
- Csoda-nevettem- Szóval akkor indulhatok?-incselkedtem vele
- Azt hittem már úton is vagy…
- 2 perc és indulok…-bontottam a vonalat. Beszaladtam a szobámba, beledobtam pár dolgot a táskámba, amire szükségem lehet, beleértve a jegyzeteimet is. Gyors belebújtam a kabátomba, majd bekiabáltam Marie-hez:
- Marie elmentem Robhoz!Holnap jövök!
- Okés, jó szórakozást!-hallottam immár az ajtót becsukva.
Szabályosan kiviharoztam a házból, ügyet sem vetve a minden bizonnyal rám váró néhány fotósra. Leintettem egy taxit, elmondtam az úti célt, majd hátra dőltem az ülésen. Bő negyed óra múlva már meg is érkeztünk, gyorsan fizettem, majd kipattantam az autóból. Már meg se lepődtem a hotel bejáratánál álldogáló média képviselőkön, de még mielőtt észre vehettek volna a hátsó bejárat felé vettem az irányt. A portánál intettem Scott-nak, a portásnak, miközben célirányosan haladtam a lifthez. Szerencsére hamar leért a felvonó gépezet, így már csak másodpercek választottak el a Robbal való találkozástól. Egy zökkenéssel megérkeztem a megfelelő szintre és már mehettem is a 666-os szobába. Hevesen vert a szívem, amikor bekopogtam az ajtón, ami pár pillanat múlva már ki is tárult előttem:
- Azt hittem soha nem érsz már ide!-húzott be azonnal, majd becsukta az ajtót
- Pedig nagyon siettem hozzád…-öleltem át
- Mertem remélni…-nézett a szemeimbe- De neked nem kellene pihenned a zh-d előtt?
- Innen is mehetek az egyetemre, persze csak h szeretnéd, hogy maradjak….-csókoltam meg lágyan
- Semmit sem szeretnék jobban-suttogta-Csak szeretnélek vidámnak látni a „szökésünk” alatt is…
- Azt akarod mondani, hogy már ki is találtad hogy hová megyünk?
- Azt ám…Azonnal szervezkedni kezdtem miután elváltunk…és azt hiszem megtaláltam a legideálisabb helyet kettőnknek-simított végig a karomon, amibe beleborzongtam, kizárólag a szó legjobb értelmében
- És hol van az a hely?Tudom, hogy azt mondtam legyen meglepi, de most felcsigáztál…
- Felcsigáztalak?-vigyorgott rám kajánul-Azt hiszem ez jó jel…
- Neked talán…De nekem annyira nem, még a végén kifúrja az oldalamat a kiváncsiság-mutattam megerősítésképpen az emlegetett testrészemre
- Kár lenne érte…-simogatott meg a derekamnál
- Akkor áruld el…-leheltem egy csókot a nyakára
- Egy feltétellel…-sóhajtott
- Bármit kérhetsz….
- Ne akadj ki, oké?Krétára megyünk…
- Tessék????!!!!- kerekedtek ki a szemeim- Rob de hisz az iszonyatosan drága út!!Szó sem lehet róla…
- Arról volt szó, hogy nem fogsz kiakadni.
- Igen, arról, de nem arról, hogy egy vagyont költünk erre…
- Szívem, technikailag én költök. Neked annyi a dolgod, hogy élvezd az egészet. – mosolygott rám.
- Nem. Ez … így … nem. – hebegtem, mivel annyira meglepett.
- Figyelj, a pénzzel ne törődj, mindenemet odaadnám érted. Kérlek, engedd, hogy elvigyelek. - ekkor Rob elővette az ütőkártyáját - Szükségem van néhány napra, amikor nem kell attól tartanom, hogy lesifotósok figyelik minden lépésemet. Meg fogok kattani, ha ez így megy. Kérlek. Gyere el!. – nézett rám bociszemekkel. Ezzel a nézésével teljesen megbabonázott, sikerült neki levennie annyira lábamról, hogy belemenjek a költséges útba:
- Legyen, menjünk. De nagyon kérlek, hogy ne csináljunk ebből rendszert…-néztem rá nagyon komolyan, persze ő elégedetten vigyorgott rám
- Jó, hát legközelebb mehetünk a Kanári-szigetekre is, ha azt szeretnéd….
- Épp erről beszélek-forgattam meg a szemeimet- Nem szeretném, ha költenél rám…Ez nekem nagyon kínos lenne, sőt már így is az… Ígérd meg, hogy Kréta volt az első és utolsó milliós kiadásod rám…
- Nem akarok olyat ígérni, amit úgyse fogok betartani…Amúgy is kettőnkre költöm a pénzemet, szóval ne érezd magad kellemetlenül. Ha én nem lennék Robert Pattinson, különben sem kellene ilyen messzire mennünk…
- Rob, de nem akarom, hogy azt gondold, hogy csak a pénzed miatt vagyok veled…Én soha nem tudom neked viszonozni majd neked ezt az utat…
- Jajj kicsim, egy pillanatra sem fordult meg a fejemben, hogy a pénzemre pályáznál…És máris viszonzod az utat, amit megsúgok nem is kellene. Nekem bőven elég, hogy vagy nekem, másra nem vágyok. Lépjünk túl ezen a dolgon, kérlek!-mondta, mire én csak lemondóan sóhajtottam. Kár vele vitatkoznom, értelmetlen.
- Tudok egy sokkal jobb programot is az értelmetlen vitánál, persze csak ha gondolod és szeretnéd…-csókolt meg szenvedélyesen
- Hm, igazad van, ez tényleg sokkal jobb program…
- Megmondtam-kezdte el lehúzni rólam a kabátomat, ami pár másodperc alatt sikerült is neki. Kezei felfedező útra indultak a felsőm alatt, miközben egy pillanatra sem váltak el egymástól az ajkaink. Lassan kezdtek elfogyni rólunk a ruha darabjaink é egyre beljebb is értünk a háló felé. Lefektetett gyengéden az ágyra, majd folytatta a kényeztetésemet. A bugyimnál járva azonban megfogtam a kezét, mire ő felnézett rám:
- Mi a baj?-kérdezte szelíden