28

Sziasztok!

Meghoztam az új részt és ha jó sokan kifejezitek igényeteket, akkor holnap is hozok egyet:) Betegségem alatt ráérek gondolkozni:P

Puszi!!

Meré

28.rész

Beléptünk a szobájába, ahol nem a legnagyobb rend fogadott, de ez mit sem számított tekintve az okot és a tényt, amiért most itt vagyunk.
- Foglalj helyet!-mutatott a kanapé felé Rob, én meg élve a lehetősséggel leültem a fehér bőr kanapéra
- Sarah, most lefuthatnánk az udvariassági köröket, hogy hozhatok-e valamit, de tudom, hogy nem ezért vagyunk itt…-ült le velem szembe egy fotelba teljes komolysággal az arcán, talán nem véletlen. Pontosan tisztában voltunk mindketten azzal, hogy itt és most sok mindennek el kell dőlnie és el is fog dőlni, vagy így, vagy úgy..
- Így van és amúgy sem kérnék semmit…-bólintottam feszülten, majd egy olyan „kezd te inkább gyorsan” nézéssel próbáltam ösztökélni arra, hogy bele kezdjen a beszélgetésbe
- Oké…akkor hát nem is tudom, hogy hogyan kérhetnék még tőled bocsánatot a viselkedésemért-nézett rám szomorúan- Egy bar…
- Várj Rob!Még mielőtt bármit is mondanál, én is szeretnék bocsánatot kérni...Pocsék lehetett neked, hogy még csak el sem gondolkoztam az ajánlatodon, nem kellett volna csípőből elutasítanom az utazást. Nem tudom miért gondoltam bűnnek, hogy velem akarsz lenni …-szóltam közbe, egyszerűen tudatni akartam vele, hogy nem egyedül az ő hibája minden
- Teljesen jogosan gondoltad annak...Én nem gondoltam bele abba, hogy mekkora teher szakadna rád és már szakadt így is miattam...Önző voltam, amit nagyon sajnálok-nyúlt a kezemért, amit én készségesen oda adtam neki, hogy összekulcsolhassa az ujjainkat
- Én is sajnálom Rob, hogy hülyén viselkedtem...De szeretném helyre hozni…- néztem rá az „eggyé olvadt” kezeinkre
- Nem kell semmit sem helyre hoznod, mert amint már lent is mondtam, szeretlek és ezen nem változtathat sem egy ilyen vita, sem pedig egy félre értés sem- mondta mosolyogva és egy puszit nyomott a kezünkre
- Komolyan mondod?-kérdeztem csodálkozva, képtelen voltam felfogni egyelőre, hogy szeret????
- Hát persze!De ha akarod, kimondom mégegyszer: Sarah szerelmes vagyok beléd és ez ellen nem tehetsz semmit!Ígérem ezentúl mindig meghallgatlak…-nézett mélyen a szemeimbe
- Én is szeretlek Robert!-felkeltem, hogy át tudjak ülni az ölébe- De elmondhatod még vagy ezerszer, jah és nem kell mindig meghallgatnod…például a fürdőszobai koncertemnél jobb ha befogod a füleidet-vigyorogtam rá
- Oh, hát olyat is szoktál?-nevette el magát- Egyszer szívesen meghallgatnám…
- Nem, az teljességgel ki van zárva…Még a végén megutálnál…-ráztam erőteljesen a fejemet
- Téged?A-a, az elvi síkon képtelenség lenne...kicsim…- rázta meg most ő a fejét vadul- Ugye hívhatlak így?Mármint tudod hogy hogyan gondolom?
- Tudom..De még mielőtt válaszolnék…-álltam fel és sétáltam el az ablakig-kérdezhetek valamit?
- Öhm..persze..-felelte bizonytalansággal a hangjában
- Áll még az ajánlatod?-fordultam felé mosolyogva- Még mindig szeretnéd, hogy veled menjek Kanadába?
- Semmit sem szeretnék jobban- közeledett felém- de én is kérdezhetek valamit?
- Nyugodtan…- bíztattam
- Tényleg szeretnél velem jönni, vagy csak azért akarsz utazni, hogy minden rendben legyen közöttünk?Mert részemről így is minden rendben, nem kell bizonyítanod semmit sem…
- Jajj te-simogattam meg az arcát- mondták már neked, hogy egy nagy szamár vagy?Ha nem akarnék veled menni, akkor nem is mennék…Én csak minél több időt szeretnék veled lenni, és ha ezzel az kell, hogy Kanadába utazzak, akkor oda utazok…
- El se hiszed mennyire örülök, hogy így döntöttél... De nem félsz a fotósoktól vagy a rajongóktól?-húzott közelebb magához
- Nem Rob…Egyetlen egy dolog van, amitől félek az út miatt…-sütöttem le a szememet
- És mi lenne az?-emelte fel az államat aggódó pillantások közepette
- Félek a repüléstől…-motyogtam
- Hát..-nevetett-mellettem nem kell félned…
- Hé, ne nevess ki!-csaptam egy finomat a mellkasára- Nem vicces…
- Dehogyisnem, édes kicsi csacsim!-egyre jobban nevetett
- Hogy mit mondtál???-háborodtam fel viccesen
- Jól hallottad, ha én szamár vagyok, akkor te egy kis csacsi…-koppintott az orromra
- Na megállj!Ezért bünti jár!!!
- Igen?-húzta fel a szemöldökét
- Igen, ilyet nem mondhatunk ám egy hölgynek…
- De mint mondtam, te egy kis csacsi vagy-csókolt meg hirtelen, ám mégis puhán. Egy ideig csak az ajkaimat kényeztette, majd nyelve is megtalálta az enyémet, amik mágnesként vonzották egymást. Nem bírtunk betelni egymás ajkaival, hosszú ideig folytattuk az édes csókunkat, ám egyszercsak elhúzódott:
- Valamiféle büntit emlegettél…- ült ki kaján mosoly az arcára, amit azonban nem láthattam sokáig, ugyanis már a vállamat hintette be apró puszikkal a következő másodpercben, amibe beleremegett a testem
- Majd később megkapod…-ziháltam, miközben a kezem felfedező útra indult a felsője alatt. Nem sokkal később lekerültek rólunk a felsőink, majd a nadrágjaink is. Óvatosan ledöntött a kanapéra, miközben egy pillanatra sem hagyta abba a kényeztetésemet. A testem már szinte perzselt minden egyes érintésétől, őrülten vágytam rá, de még mielőtt eggyé válhattunk volna, kopogásra lettünk figyelmesek….

Vizsgák vége=új részek áramlása

Sziasztok!

Mivel ma sikeresen befejeztem a vizsgaidőszakomat, így örömmel jelentem, hogy ezentúl igyekszem minél több részt írni a nagy pihenésem alatt:)
Előreláthatólag ma este feltudom rakni az új részt, remélem örülni fogtok neki:)
Valamint közölni szeretném, hogy Ani javaslatára ezentúl NÉVTELEN kommenteket is lehet írni, remélem ez minél több embernek meghozza a kedvét a vélemény íráshoz. Tudjátok a visszajelzések számomra és azt hiszem mindenki más számára is nagyon fontosak, szóval csak bátran azokkal a véleményekkel!!!

Puszi!!
Meré

Vallomások 1.

Sziasztok!

Íme a legújabb rész:) Bocsi, hogy csak most hoztam meg, de cserébe ajánlok valamit: Ha ma este 7-ig legalább 7 komment lesz( vagyis látom az érdeklődést), akkor még ma éjjel, de legkésőbb holnap reggel felkerül a folytatás:) Ellenkező esetben hétfő, de inkább kedd délután jelentkezem a frissel:) Na mit szóltok? Ha benne vagytok, akkor tessék szépen kommentelni:) Akár pozitív, akár negatív kritika jöhet:)

Puszillak Benneteket!


Meré
- Haver, mindjárt jövök!-torpantam meg, amikor rádöbbentem mekkora lehetőséget szalasztanék el, ha most nem beszélnék Sarahval.
- Rob, biztos, hogy ez jó ötlet?-kérdezte aggódva Kellan-Mármint nem gondolod, hogy adnod kellene neki még egy kis időt?Mégcsak tegnap történt minden…
- Tudom Kellan, de nem bírok ki még egy napot ebben a lehetetlen helyzetben! Félek, hogy minél később beszélek vele, annál rosszabb lesz csak minden. Megértesz?
- Persze!Na akkor majd gyere fel és meséld el mi volt, oké?Drukkolok ám tesó!-szállt be mosolyogva a liftbe, én pedig visszaindultam a pult felé. Sarah még mindig ott állt látszólag tétován, de muszáj beszélnem vele, mégha elküld a francba, akkor is. Kétségtelenül meglepődött amikor megálltam előtte:
- Segíthetek még valamiben?Vagy talán rossz kulcsot adtam?- nézett rám tárgyilagosan, ugyanakkor a hangja remegett, remélem nem a félelemtől
- A kulccsal nincs semmi gond, ellentétben velünk…-feleltem neki
- Nem bizalmaskodhatok a vendégekkel, ez a személyzetre nézve az utasítás…- húzta mosolyra a száját, ami nem a legőszintébb mosoly volt a világon
- Tudomásom szerint Te nem tartozol a személyzethez…- ha játszani akar, akkor játszani fogunk
- Akkor mégis miért állok a recepciós pult mögött?-emelte fel a „recepció” feliratú kis táblácskát a pultról ezzel is nyomatékosítva a szavait
- Azt nem tudom, vagyis lenne egy tippem…- próbálkoztam
- Ne csigázz!-sóhajtott, miközben szorgosan írogatott valamit
- Talán mert a barátnőd ennek a szállodának a vezetője és megkért, hogy ismét segíts be itt…-mi más oka lehetne?
- Lottót ne tölts ki, mert csak felesleges pénz kidobás lenne!-mondta, miközben fel sem nézett
- Ezt megígérhetem!És azt is, hogy soha többé nem viselkedek úgy, mint tegnap!-jelentettem ki komolyan, mire megállt a toll a kezében és felnézett rám:
- Miért?Megbántad, hogy őszinte voltál hozzám?-nézett rám szomorúan
- Nem voltam őszinte, csupán dühös, amiért….-kezdtem bele, amikor váratlanul félbeszakítottak
- Na már itt is vagyok!-szökkent be mellé a „valódi” recepciós csaj –Upsz, megzavartam valamit?-pironkodott ahogy ránk nézett
- A világon semmit!-jelentette ki Sarah- Na de nekem most már mennem kell!- összeszedte a cuccait
- Öhm, oké!-mondta zavartan a lány-Köszi a segítséget!
- Igazán nincs mit!-indult el a kijárat felé mégcsak rám sem nézve, amit nem hagyhattam, így megindultam utána
- Sarah!-kaptam el gyengéden a karját-Kérlek!-azt hiszem esdeklően nézhettem rá
- Rob nem kell a magyarázatod!Hagyj elmenni és ha minden jól megy, akkor ígérem soha többet nem találkozunk!
- Éppen ezt szeretném elkerülni!Sarah én nem akarlak elveszíteni, mert…-kerestem a szavakat, illetve pontosan tudtam, hogy mit akarok neki mondani, csak azzal nem voltam egészen tisztában, hogy ez-e a legmegfelelőbb alkalom arra, hogy kimondjam
- Mert?-hámozta le magáról a kezemet
- Mert…-még mindig haboztam, de végül mindent vagy semmit alapon kimondtam: szerelmes vagyok beléd!
- Te..te..tessék?-kerekedtek ki a szemei-Mit mondtál?-látszott rajta a mélységes döbbenet, de ugyanakkor..igen, felcsillantak a szemei is
- Csak annyit, hogy szeretlek-rántottam meg a vállamat, majd közelebb léptem hozzá és a tekintetemet az övébe fúrtam- Hát ezért nem akarlak elveszíteni….-simogattam meg az arcát
- Rob én azt hiszem…- akadt meg egy pillanatra-azt hiszem, hogy én is szeretlek!-ezt el se hiszem!Kimondta, hogy szeret!!!Legszívesebben azonnal megcsókoltam volna, de várnom kellett, most már semmit nem akartam elszúrni azzal, hogy lerohanom őt:
- Nem jössz fel egy kicsit…beszélgetni?-tettem hozzá ezt a szót, hogy még véletlenül se gondoljon semmi másra
- Hát…oké…de ez még nem ígéret semmire!-hívta fel a figyelmemet nyilván arra, hogy semmi sincs elfelejtve
- Mindjárt sejtettem, de nekem az is elég, ha meghallgatsz…Na gyere, menjünk!-indultunk meg a lift felé, amivel felmentünk a szobámhoz.
- Csak utánad!-nyitottam ki előtte az ajtót mosolyogva, hogy beljebb bemehessünk…
******************
- Segíthetek még valamiben?Vagy talán rossz kulcsot adtam?- néztem fel az előttem álló Robertre, igaz fogalmam nincs, hogy mégis mi a frászt akarhat még tőlem, de basszus remeg a hangom!
- A kulccsal nincs semmi gond, ellentétben velünk…-felelte teljesen higgadtan és egyszerűen, amire én nem akartam olyan módon reagálni, ahogy szerette volna, így felvettem a recepciós szerepét:
- Nem bizalmaskodhatok a vendégekkel, ez a személyzetre nézve az utasítás…- húztam mosolyra a számat, hátha felhagy a próbálkozással, de valószínűleg egyből észrevette, hogy pocsékul játszom meg magamat
- Tudomásom szerint Te nem tartozol a személyzethez…- mondta ezt olyan magabiztosan, hogy egy pillanatra meginogtam ugyan, de végül előttem volt a mentőövem
- Akkor mégis miért állok a recepciós pult mögött?- mutattam meg neki a kis táblácskát a pulton
- Azt nem tudom, vagyis lenne egy tippem…- túrt zavartan a hajába
- Ne csigázz!-sóhajtottam, miközben egy lapra elkezdtem összeírni a bevásárolandó alapanyagokat a vacsihoz
- Talán mert a barátnőd ennek a szállodának a vezetője és megkért, hogy ismét segíts be itt…- hát ez nem jött össze , kivételesen Marie nem is tudja, hogy még mindig itt vagyokk
- Lottót ne tölts ki, mert csak felesleges pénz kidobás lenne!-mondtam komolyan, bár belül azért rendesen nevettem
- Ezt megígérhetem!És azt is, hogy soha többé nem viselkedek úgy, mint tegnap!-szólalt meg komolysággal a hangjában, mire akaratlanul is felhagytam az írással és felnéztem rá:
- Miért?Megbántad, hogy őszinte voltál hozzám?- kérdeztem szomorúan, még mindig fájtak a szavai
- Nem voltam őszinte, csupán dühös, amiért….- folytatta volna, amikor Jess hirtelen megjelent, ezzel együtt pedig úgymond én is magamhoz tértem
- Na már itt is vagyok!-mosolygott rám szélesen Jessica –Upsz, megzavartam valamit?-nézett hol egyikünkre, hol másikunkra zavartan, hát ennyire feltűnő lenne a köztünk levő feszültség?
- A világon semmit!-jelentettem ki- Na de nekem most már mennem kell!- villámgyorsan felkaptam a mappámat, hogy minél előbb eltűnhessek innen
- Öhm, oké!Köszi a segítséget!
- Igazán nincs mit!-indultam el a kijárat felé mégcsak Robertre sem nézve
- Sarah!-nyúlt hirtelen egy kar utánam-Kérlek!- nézett rám esdeklően
- Rob nem kell a magyarázatod!Hagyj elmenni és ha minden jól megy, akkor ígérem soha többet nem találkozunk!-próbáltam volna szabadulni
- Éppen ezt szeretném elkerülni!Sarah én nem akarlak elveszíteni, mert…-látszólag kereste a szavakat arra, amit mondani szeretne, ami bevallom egyre jobban kezdett érdekelni, ahogy láttam a tanácstalan arcát
- Mert?- azért a biztonság kedvéért kihúztam a karomat a kezei közül
- Mert…-még mindig habozott kimondani, amit akart, ám egy pillanat múlva mégis kimondta: Szeretlek!
- Te..te..tessék?-kerekedtek ki a szemeim, te jó ég!!!Komolyan azt mondta, hogy szeret????A szívem vadul kalapálni kezdett, a gyomrom pedig ugrálni, de muszáj volt mégegyszer rákérdeznem, hogy tényleg jól hallottam-e:Mit mondtál?
- Csak annyit, hogy szeretlek-megrántotta a vállát, nyilván nem ilyen fogadtatásra várt a vallomását tekintve, na de olyan váratlanul mondta ki! Közelebb lépett hozzám, hogy fogva tudja tartani a tekintetemet, így- Hát ezért nem akarlak elveszíteni….- megsimogatta az arcomat, amitől mérhetetlen nyugalom szállt meg és úgy éreztem eljött az idő arra, hogy én is bevalljam az érzéseimet
- Rob én azt hiszem…-megakadtam, nem tudtam, hogy elakarom-e mondani, de aztán mégis kimondtam -azt hiszem, hogy én is szeretlek!- mindketten elmosolyodtunk, láttam rajta, hogy legalább annyira boldog ebben a percben, mint én, na persze a tegnapi szavai még élesen éltek bennem
- Nem jössz fel egy kicsit…beszélgetni?- kérdezte félénken, gondolom félt, hogy visszautasítom eme ajánlatát, ami egy pillanatra azért meg is fordult a fejemben
- Hát…oké…de ez még nem ígéret semmire!- válaszoltam neki, jelezvén, hogy még mindig haragszom rá a történtek miatt
- Mindjárt sejtettem, de nekem az is elég, ha meghallgatsz…Na gyere, menjünk!- bólintott beletörődve a szavaimba és elindultunk a lift felé. A liftben kínos csend uralkodott, egyikünk sem szólalt meg, látszólag mindketten elmerültünk a gondolatainkban, próbáltuk azokat összeszedegetni az előttünk álló beszélgetésre.
- Csak utánad!- udvariasan kinyitotta előttem a szobája ajtaját, miután megérkeztünk a 666-os szoba elé

Szereplők

Sziasztok!

Itt az ideje, hogy bemutassam Nektek a szereplőket:) Oldalt megleshetitek őket és szavazhattok is, illetve örülnék, ha komiznátok is róluk, ha valamelyik esetleg nem olyan, mint elképzeltétek:)
A folytiról annyit, hogy remélem nem lett olyan rossz, mint ahogy érzem az eddigi 2 komment miatt:( (Zazinak és mesi28nak köszönöm!)

Puszi!!!

Gondolatok...

Sziasztok!

Mivel nem vagyok abban biztos, hogy az elkövetkezendő 2 napban tudok hozni folytatást, ezért úgy döntöttem, hogy egy tőlem nem megszokott, igencsak hosszú résszel pótollak előre is Titeket!

Cserébe viszont szeretnék jó sok komit kérni, hogy a vizsgákra való készülések közepette, illetve a két vizsga között legyen valami jó dolog, hadd olvashassam legalább a negatív vagy pozitív véleményeiteket:)

Előre is köszi!

Millió puszi!!!

Meré

26.rész

Pontosan tudtam, hogy igazuk van a srácoknak és ez még jobban dühített, hiszen ha Ők így látják ezt az egészet, akkor én miért nem így láttam, amikor kellett volna?Miért nem gondoltam át mégegyszer Sarah mondandóját? Miért nem tudom én magamban tartani az idióta gondolataimat?-ostoroztam magamat miközben a szobám felé tartottam megtörten Hatalmas hibát követtem el, amikor hülyeségeket vágtam szegény lány fejéhez, pedig Ő aztán igazán nem tehet a Summit örökös programjairól és semmi másról sem. Abban a percben azonban annyira úgy tűnt, hogy csak kibúvókat keres, mert nem akar velem lenni, amit persze úgy gondoltam, hogy nem mer a szemembe mondani. Na persze miután hangosan hallottam a gondolataimat már értelmetlennek, nevetségesnek tűntek a szavaim, főleg miután láttam az elkeseredett, csalódott arcát. Egyetlen mentségem, hogy iszonyatosan fájt, hogy nem akar velem utazni Kanadába, pedig semmire sem vágytam jobban annál, mint hogy magam mellett tudhassam. Amit így utólag be kell látnom, hogy igazán önző kérés volt ez a részemről. Igen, önző voltam, de nem rosszból! Amikor azonban kimondta a számomra reményt vesztő szót, valami lila köd lephette el az agyamat és nem bírtam magamat visszafogni, miközben csak zakatoltak a gondolatok a fejemben, a miértek után keresve. Na persze ez vagyok én, az örökösen kétkedő Robert Pattinson, aki nem elég, hogy nem bízik magában, de még másokban sem. Ez annyira rám vall, hogy eltaszítom magamtól azokat, akik tulajdonképpen segítő kezet nyújtanak felém, mert Sarah a fény volt ennek az igencsak sötét alagútnak a végén. Mellette nem éreztem magamat kiszolgáltatottnak, olyan erős biztonságérzetet adott a tudat, hogy velem van, minden olyan egyszerű és egész volt. Most pontosan ezért ismét annyira minden labilisnak, elviselhetetlennek tűnik nélküle, holott nem kellene ennek így lennie!- léptem be a szobámba, amiről egyből az első beszélgetésünk jutott eszembe. Lerúgtam magamról a cipőimet, majd bementem a hálóba, ahol végig dőltem az ágyon és elmerengtem. Emlékszem mennyire zavarban volt, attól, hogy megszólítottam, amit persze próbált leplezni az udvariasságával, de a kipirult arca azonban lebuktatta Őt. Milyen jól áll neki, amikor elpirul!-talán ez volt az első dolog, amit megfigyeltem rajta rendesen, mert lent az előtérben kiszúrta, amikor néztem, így inkább akkor jobbnak láttam levenni róla a szemeimet, ami nem igazán tűnt a legkönnyebbnek, legalábbis számomra nem. Aztán az, hogy az én szobám volt a legmesszebb külön kapóra jött ahhoz, hogy egy kicsit szóba elegyedhessek vele. Nem csalódtam, amikor bájosan mosolyogva beszélt hozzám, egyszerűen sütött belőle az életkedv, a vidámság, ami belőlem már régóta kihunyó félben volt. Talán már abban a percben tudtam, hogy mindenképpen szeretném jobban megismerni, ezért is kértem meg, hogy kísérjen el a könyves boltba. Aztán amikor óvatosan faggatózni kezdtem a magánéletéről, úgy tűnt, hogy veszélyes vizekre eveztem. Teljesen megváltozott a kérdésemtől, ami egyértelműen jelezte nekem, hogy ugyanolyan magányos, mint én, csak éppen ő jobban viseli mindezt, így is teljes értékűnek érezte az életét. Tisztába voltam vele, hogy nem biztos, hogy bele kellene taposnom ebbe a nyugalmas és kiegyensúlyozott életébe, de mégsem tudtam megálljt parancsolni azon vágyaimnak, hogy egyszer én is az élete részéve válhassak. Miután megszereztem a barátnőjétől a telefonszámát, elkezdtem neki sms-eket írogatni, amikre majdnem mind válaszolt is, ami reménykedésre adott okot. Ám a közös ebédünk során kiderült, hogy mégsem olyan egyszerű ez az egész, mint hittem. Láttam rajta a félelmet, a viaskodást az érzéseivel és saját magával, ezért döntöttem úgy, hogy elmondom neki mennyire fontos is a számomra. Úgy tűnt nem számított a vallomásomra, de mindenképpen jól estek neki a szavaim, ugyanakkor hajthatatlan volt kettőnket illetően. Ám amikor megcsókoltam és ő pedig visszacsókolt tudtam, hogy én is fontos lehetek neki, aminek szívből örültem. Talán akkor követtem el az első hibát, amikor javasoltam, majd belementem abba, hogy a nyilvánosság elé álljunk, hiszen pontosan éreztem rajta, hogy fél. Azonban egész jól fogadta a cirkuszt, ami kicsit megnyugtatott, bár csak remélni tudtam, hogy ez továbbra is így marad. Majd jött a volt barátja, az a barom! Egy negyed kanálnyi vízben megtudtam volna fojtani, amikor az orrom előtt csókolta meg, amit ha jobban bele gondolok, a mai napig bánok, hogy nem tettem meg. – akaratlanul is elvigyorodtam ettől a gondolatomtól, de amikor eszembe jutott, hogy mindezt hogyan reagáltam le Sarah-nak már korántsem volt nevetséges a helyzet, de ő szelíden eltűrte a magatartásomat és azt is, amikor le kellett mondanom a másnap délutáni közös programot. Ami végülis, ha úgy vesszük nem is maradt el teljesen, hisz együtt voltunk a promóciós rendezvényen, ahol végre jobban megismerhették a többiek is. Kristen kivételével mindenki oda volt érte az első perctől, így egész kellemes estét tudhattunk magunk mögött, és hát még milyen befejezést! Az az éjszaka, te jó ég! Életem egyik, ha nem az eddigi legszebb éjszakája volt, amikor végleg egymáséi lettünk éppúgy testestül, mint lelkestül. Leírhatatlan volt az az érzés, ami akkor és ott a hatalmába kerített, egyszerűen csodálatos volt! A reggeli ébredés is sokkal könnyebb volt, ahogy megláttam magam mellett édesen szuszogni.-néztem rá molyosogva az ágyra Annyira idillikus volt és én annyira határtalanul boldognak éreztem magamat attól, hogy van nekem, hogy még az olvasópróbán sem tudtam normálisan oda figyelni, amiért rendesen megkaptam a fejmosást, de egy csöppet sem számított ez a boldogságom mellett, amit aztán saját magam dobtam el pár órával ezelőtt. Még most sem fogtam fel, hogy hogyan voltam képest mindent pár másodperc alatt egyszerűen lerombolni, de megtettem és ez a baj. Szeretném visszaforgatni az időkerekét, akkor mindent másképp csinálnék azokban az átkozott percekben!-sóhajtottam fel, majd szép lassan lecsukódtak a szemeim.
Másnap reggel önkéntelenül is magam mellé néztem, de csalódnom kellett, nem volt mellettem Sarah, ami kínzó módón jelentette azt, hogy a tegnap délutánt nem csak álmodtam. Kelletlenül indultam el lezuhanyozni, majd pedig le a megbeszélésre, ahol Juan közölte, hogy a mai napi közös program a város nézés. Ami esküszöm rosszabb volt, mint egy osztálykirándulás, ahogy 5 perceként megálltunk, hogy a csajok fényképezhessenek, főleg, hogy nem volt semmi újdonság számomra Londonban. Az már csak hab volt a tortán, amikor egy rakás hisztis tini lány közé keveredtünk valahogyan Kellannal, a kiejtésük alapján határozottan megállapítottam, hogy nem angol lányok voltak, ami igazán nem számított abban, ahogyan viselkedtek. Miután Juan látta Kel-en és rajtam, hogy semmiféle érdeklődést nem mutatunk a látványosságok iránt, így visszaengedett minket a szállodába, hála az égnek!Bár az is lehet, hogy csak szerette volna elkerülni a további rajongói rohamot, nem tudom, a lényeg, hogy visszatérhettünk a szállodába. A hotelbe belépve azonban nem várt meglepetés várt, amikor megpillantottam Sarah-t…..
*********************

Egész éjjel forgolódtam, képtelen voltam elaludni. A telefonom ébresztésére kikászálódtam az ágyamból, majd elkezdtem készülődni a suliba, amihez hogy őszintén megmondjam nem sok kedvem volt, így egy röpke pillanat erejéig az is megfordult a fejemben, hogy inkább kihagyom mára az egészet, aztán rájöttem, hogy nem tehetem. Nem fuldokolhatok az önsajnálatba, hiszen az semmit sem oldana meg, szóval meggyőztem magamat, hogy most a tanulás a legfontosabb. Marie tapintatosan egész reggel nem kérdezett semmi olyat, aminek még csak egy kicsi köze is lehetett volna Hozzá, amiért nagyon hálás voltam neki. Kivételes alkalom volt, hogy megvárta amíg én is indulásra készen állok az egyetem felé, talán attól félt, hogy nem mennék be, hát igen, nem hiába a barátnőm már hosszú ideje. Így történhetett az meg, hogy mivel ő zárta az ajtót, így én nemes egyszerűséggel nem kaptam le a helyéről a kulcsomat, aminek akkor még nem tulajdonítottam nagyobb jelentőséget.
Egész hamar elteltek az óráim, amiknek sikerült teljesen elvonniuk a figyelmemet az egyéb dolgaimról, ami boldoggá tett. Haza felé döbbentem rá arra, hogy otthon hagytam a kulcsomat, ami nélkül elég nehezen jutnék be a lakásba, tehát csak egy választásom maradt, ha nem akartam estig kint üldögélni, el kell mennem a szállodába és elkérnem a kulcsot Marie-tól. Tudom, hogy most nem szabadulhat el onnan, mindenképp nekem kell bemennem hozzá, de ettől a ténytől kissé görcsbe rándult a gyomrom. Mivel közben az eső is neki eredt, cselekednem kellett. Leintettem egy taxit és elvitettem magam a hotelhez, miközben azért fohászkodtam, hogy még véletlenül se fussak össze a Twilight cast-tal, de legfőképpen Robbal ne. Úgy tűnt, hogy meghallgatásra találtam, ugyanis gond nélkül eljutottam Marie irodájáig. Bekopogtam az ajtón, majd az „igen” után be is léptem hozzá:
- Szia Sarah!Hát te?-lepődött meg
- Szia!Igazából én csak a kulcsodért jöttem, az enyémet sikeresen otthon felejtettem…
- Értem. Várj-nyúlt el a táskájáért, amiből némi kutakodás után sikeresen előhalászta a kulcscsomót:- Tessék!
- Köszi, és bocsi, hogy ez miatt így rád törtem…
- Ne viccelj már, örülök, hogy benéztél!Amúgy minden oké?-fürkészett
- Persze!-vágtam rá talán túl gyorsan is- Mit főzzek vacsira?-váltottam gyorsan témát
- Hm, nem is tudom…Amihez kedved és energiád van!-méregetett még mindig
- Oké, akkor kitalálok valamit. Na de most megyek is, nem akarok…szóval nem akarlak feltartani a munkádban…-hátráltam kifelé
- Rendben-mosolygott-akkor este!
- Igen, este!Szia!-húztam be magam után az ajtót, majd sietni kezdtem a kijárat felé, de ekkor:
- Sarah!-szólt utánam Jess
- Igen?-fordultam vissza
- Figyu tudnál nekem segíteni?-nézett rám kétségbe esetten
- Öhm, persze, mondd csak!
- Ki kellene szaladnom a patikába, mert iszonyatosan hasogat a fejem, csak addig nincs ki vigyázzon a pultra és őrizetlenül meg nem hagyhatom. Megtennéd, hogy beállsz helyettem egy kicsit? Maximum negyed óra lenne az egész, tudom, hogy Marie ezért nem akadna ki…
- Okés, csak siess!-indultam be a pult mögé
- Köszönöm!Egy angyal vagy!Már rohanok is!
Hát igen, nem tudok nem-et mondani, ha valaki „bajban” van és segítségre szorul. Végülis nincs abban semmi rossz, ha besegítek Jess-nek, végtére is mára nincs semmi programom. Már vagy 5 perce állhattam a recepciós pult mögött, amikor kintről kiabálásokat, helyesbítve sikítozásokat hallottam meg. Jajj ne!Ilyen az én formám-puffogtam magamban, amikor megláttam belépni az ajtón Kellant és…Robertet. Szerencsére épp nagy diskurálásban voltak, így volt egy hangyányi esélyem arra, hogy elkerülik a pultot, ám nem így történt. Kellan határozott léptekkel elindult felém, vagyis a recepció felé, ugyanis én kezdtem egyre lejjebb csúszni, bár magam sem tudom, hogy miért, mert a kulcsot akkor is oda kell adnom majd. Halk köhintéséből érzékeltem, hogy megérkezett, így kénytelen, kelletlen, de felemelkedtem egy papírral a kezemben, tetetvén, hogy azért nyúltam le. Fent rosszabb látvány fogadott, mint amire számítottam, mert Robbal együtt álltak és vártak rám.
- Helló!Miben segíthetek?-vettem fel az arcomra egy művigyort, amikor megláttam a srácok döbbent arcát.
- Helló Sarah!-tért magához az első sokkból Kellan- Megint besegítesz?
- Valahogy úgy-bólintottam feszülten, mivel Rob le sem vette rólam a szemét-Szóval melyik kulcsot szeretnéd?
- 662-est, ha kérhetem…
- Persze-nyúltam hátra a megfelelő kulcsért és a kezébe nyomtam
- Köszi!-vigyorgott rám
- Szívesen!És neked?-vettem fel a szemkontaktust Roberttel, bár pontosan tudtam, hogy melyik szobában lakik…
- 666-mondta eléggé határozatlanul, én viszont határozottan leakasztottam a kulcsot a helyéről és felé nyújtottam, mire ő kivette a kezemből, de közben megsimogatta a kézfejemet is. Megrándult a kezem, amit valószínűleg ő is megérezhetett, mert egy szempillantás alatt elrántotta a kezét és már előttem sem volt
- Hát..izé…köszi!És bocsi!-küldött felém egy mosolyt Kel, majd ő is elindult a lift irányába…..

Fejezet előre jelző:)

Sziasztok!

Mivel sokan kértétek, így nemsokára Rob szemszögéből is olvashatjátok az eseményeket, aminek remélem örülni fogtok:) Egy kérdésem azonban lenne: Ma szeretnétek-e olvasni? Ha igen, akkor minimum 7 kommentet szeretnék kérni az esti órákig, hogy lássam, érdemes neki állnom illetve jobban mondva befejeznem a részt, miután megszenvedtem a vizsgatételeimmel:)

Puszillak Benneteket!

Meré

Boldog új évet!/Fontos kérdés

Sziasztok!

Kicsit megkésve ugyan, de mindenkinek NAGYON BOLDOG ÉS ÚJ ÉVET kívánok!!!!:)

Ezúton szeretnék egy kis közvélemény kutatást is elindítani az új részt illetően:
A helyzet az, hogy az előző rész kapcsán felmerült az a lehetőség, hogy esetleg Rob szemszögéből is leírhatnám, bemutathatnám az eseményeket, az érzéseket... Nem bántódtam meg, amiért jobban szerettétek volna már az előző részt is ilyen módon olvasni, nem pedig külső szemlélő elmondása alapján, sőt örültem végre az ilyenfajta kritikának is:) Viszont én már a következő részt elkezdtem megfogalmazni Sarah szemszögéből, így elvileg most majd az következne, viszont...Ha szeretnétek és van igény rá, akkor Rob szemszögéből is olvashatnátok az eseményeket. Ehhez persze feltétlenül szeretném tudni, hogy mit gondoltok erről a dologról, illetve, hogyha úgy alakul, akkor mikor szeretnétek: Haladjanak kicsit az események Sarah-nál vagy előbb lássunk bele még Rob "szívébe" a konfliktus kapcsán?
A döntés a Ti kezetekbe van, remélem minél többen reagáltok eme kérésemre/kérdésemre, a minél előbbi folytatás érdekében:)

Előre is köszönöm!!!

Puszi!!
Meré