40

Sziasztok!

Meg is hoztam az új fejezetet, bár elég csekélynek mutatkozott az érdeklődés iránta, de akik írtak komit, azoknak nagyon köszönöm! Persze az alacsony komment számot most betudom annak, hogy Robert Budapesten van és aki teheti, az próbálja meglesni, remélem tényleg ez az oka:) Mert ha nem, én azt is elfogadom, csak akkor írjátok meg!
A résszel kapcsolatban mindenképp meg kell említenem, hogy ahogy az egész történet, úgy az ebben a fejezetben található incidens és cselekmény is FIKTÍV, NEM VALÓSÁGON ALAPUL!!!!Ezt úgy gondolom, hogy fontos volt kihangsúlyoznom az esetleges félreértések elkerülése végett!!!(Semmilyen negatív tapasztalatom nincs az őröket illetően!!!!)
Csakhogy egy kis kedvet csináljak a kommenteléshez:
Az elkövetkezendő részek folyamán váratlan esemény fog történni, ami még jobban felforgatja majd Sarah és Rob életét....
Remélem felkeltettem az érdeklődéseteket:)Nem szabok komment határt, mert nem szeretnék kiszúrni azokkal, akik írtak és írnak is majd véleményt, de örülnék, ha minél többen éreznétek úgy, hogy a véleményeiteket megszeretnétek osztani velünk, velem....


Puszi!!!Jó olvasást!!!

Meré

40.rész

Ezek után mondhatni teljes volt a békülés és az összhang közöttünk, épp ezért megígértem neki, hogy holnap délelőtt kimegyek a forgatásra, hogy azt a maradék időt, ami még a haza utazásomig volt, valamilyen módon együtt tudjuk tölteni. Mire felébredtem már nem volt mellettem, amin egy kicsit sem lepődtem meg, ugyanis tudtam, hogy ma elég korán kezdtek neki a munkának. A reggeli teendőim elvégzése és egy gyors öltözés után, az irányt a forgatás felé vettem, de még mielőtt taxiba szálltam volna megláttam a közelben egy gyorséttermet, amiről azonnal Rob jutott eszembe, nem is tudom miért…. Szóval kihasználva a lehetőséget vettem neki pár hamburgert és egy nagy adag kólát, ezt legalább tuti elfogja fogyasztani. Miután felszerelkezve kiléptem az étteremből, leintettem egy taxit, elhadartam az úti célom és már mehettünk is. Nem is olyan sokára meg is érkeztünk a helyszínre, ami természetesen el volt kordonozva és a lehető legtöbb helyen egy fekete ponyvával takarták el. Kifizettem az útiköltséget, majd meg is indultam a „bejárat” felé, ám ekkor egy elég érdekes dolgot pillantottam meg. Egy túlbuzgó biztonsági őr épp hátraszorította egy kb. 16-17 lány karjait, mint valami közveszélyes bűnözőét, na ne, ez akkor is abszurd, bármit is követett el szerencsétlen! Felgyorsítottam a lépteimet, majd oda kiáltottam:
- Hé, maga!Azonnal engedje el azt a lányt!- elég erélyesre sikerült a „belépésem”, de ez jelenleg a legkevésbé sem izgatott
- Dehogy engedem, épp át akart mászni a kordonon!-szólt vissza
- Ez nem igaz!- csattant fel szomorúan a lány- Én csak egy pillanatra látni szerettem volna a színészeket!Már ez is bűn?!
- Nem, dehogy!-mosolyogtam el magam, megesett az egyébként szimpatikus leányzón a szívem és a tömegen is- Eressze el a karjait!
- Már elnézést hölgyem, de maga kicsoda, hogy megmondja, hogy mit csináljak???- erre a cseppet sem kedves kérdésére egyszerűen levettem a napszemüvegemet, mire a népes rajongótábor egyszerre hördült fel:
- De hisz maga Sarah!- döbbent le a még mindig fogságban levő csajszi, miközben a többiek erőteljes pusmogásba kezdtek
- Nyugodtan tegezz!Nem vagyok még olyan öreg…
- Maga Robert Pattinson barátnője?!-esett le az álla az őrnek
- Pontosan, szóval, ha lenne olyan rendes, hogy elengedné végre a barátom egyik rajongójának a karjait…- néztem rá szugerálóan
- Természetesen!Elnézést!- azzal hátrább is lépett a lánytól- Csak a munkámat végzem!
- Igazán köszönöm!Tudom, de nem hinném, hogy a munkaköri leírásába az erőszakosság is benne lenne…
- Igaza van, még egyszer bocsánat! Akarja, hogy bekísérjem Mr. Pattinsonhoz?
- Nem, köszönöm!Be találok egyedül is, még van egy kis dolgom…
- Rendben…- bólintott és visszaindult a helyére
- Nagyon köszönöm a segítséget!- nézett rám hálásan az „ártatlanom”- Nora vagyok…
- Én pedig Sarah!Igazán nincs mit, de ha, kérhetem legközelebb kerüld az ilyenfajta leskelődéseket és akkor nem lesz félre értés sem…Sőt, erre szeretnék mindenkit megkérni!Robert és a kollegái itt dolgoznak azon, hogy nekünk nézőknek a lehető legjobban tudják visszaadni vizuálisan a történetet, és higgyétek el, hogy sokkal egyszerűbben menne a dolguk, ha szépen, csöndben várnátok csak rájuk…- próbáltam elmagyarázni a helyzetet a rajongóknak
- Pontosan tudjuk, hogy ők itt dolgoznak, csak az a gond, hogy miután végeztek, azután sem kommunikálnak velünk, rajongókkal, pedig ahogy te magad is mondtad, értünk csinálják az egészet…- reagált egy vörösesbarna hajú lány a szavaimra
- Teljesen megértem a problémátokat, elhiszem, hogy csalódottak vagytok, de azzal, hogy sikítoztok,kordonokra álltok, meg mit tudom én, attól még a helyzet nem fog megváltozni…
- Oké, mi ezt értjük, ezért a legtöbben csendben is vagyunk, de akkor sem jönnek ide…Ráadásul nem tudunk mit kezdeni a megrögzött fanatikusokkal sem…
- Jajj csajok, tudom!-sóhajtottam- Megpróbálok valamit tenni az ügy érdekében-kacsintottam- De ha most nem haragszotok bemennék, mert még a végén éhen hal a mi Rob-unk…- indultam meg befelé
- Persze, menj csak és még egyszer köszi!Szia!
- Igazán nincs mit!Sziasztok!-estem túl az ellenőrzésen, hogy bemehessek a forgatásra, amin épp javában folytak a munkálatok. Éppen egy romantikus jelenetet vettek fel, ami Edward szobájában zajlik. Csendesen hátralopództam Ashley-ékhez, akik hevesen integettek felém:
- Sziasztok!- suttogtam mosolyogva
- Helló Sarah!-ölelt át először Ash, majd Kellan, Taylor és Peter is
- Lehet, hogy ezt nem kellene látnod..-bökött a fejével Taylor vigyorogva a „párocska” felé, akik a szerepük szerint forró csókban forrtak össze, mire azért nyeltem egy nagyot
- Lehet, hogy neked sem…- „szúrtam vissza”-De most lebuktak…-próbáltam játszani a haragosat, de nem sok sikerrel- Amúgy hol vannak a többiek?
- Épp a sminkjüket csinálják nekik, tudod a falfehérség gyártása nem rövid meló…- válaszolta Kellan- Oh, csak nem kaját hoztál nekem, hogy Te milyen rendes vagy!-nyúlt a hambis zacskóért, amit azonban én elrántottam a kezei elől
- Bocsi, de Rob-nak hoztam…- vigyorogtam rá- Kb. mikorra végeznek szerintetek a jelenettel?
- Max. pár perc még, már vagy hatodszorra veszik fel….- mondta Peter
- Értem, mert szeretnék beszélni Juannal is…
- Juannal?- kérdezte Taylor
- Aham, a rajongókról…
- A kikről?-kerekedtek ki Jackson szemei- Hogy jönnek ők ide?
- Úgy, hogy…-kezdtem volna bele, de kapásból félbe is szakítottam a mondandómat, mikor megéreztem Robert puha ajkait a nyakamon, a kezeit pedig a derekam körül
- Szia kicsim!- suttogta a fülembe érzékien
- Szia!-fordultam felé egy rövid csókért- Szia Kris!
- Helló!- bólintott vissza rám
- Szóval mi van a rajongókkal?- kérdezte újból most Kellan
- Hogy kikkel????- értetlenkedett Rob is
- Cssssss Rob!Ne szakítsd folyton félbe Saraht!-intette le Ash
- Bocsi!-emelte fel védekezőleg a kezeit a párom- Folytasd szívem!
- Csak annyi, hogy igazán lehetnétek velük kissé emberiebbek is, már bocsi a kifejezésért. Igazán foglalkozhatnátok velük, amikor kimentek és akkor talán nem lenne ez a cirkusz…
- Már bocs, de Te mégis milyen jogon beszélsz bele a viselkedésünkbe?- kapta fel a vizet Kristen- Nem hinném, hogy bárki is közülünk itt a tanácsaidra szorulna, ugyanis egyikünk sem kezdő, de te még az sem vagy, csupán egy barátnő! Szóval nincs jogod kioktatni minket!
- Kristen, légyszíves ezt most fejezd be!- szólt rá Rob elég dühösen- Ő csak jót akar a rajongóinknak és nekünk is!
- Persze, mindjárt gondoltam, hogy a védelmedbe veszed és mielőtt bárki más is megszólalna tudom, hogy mit gondoltok!De egy találkozón szívesen adok aláírást meg fényképezkedem velük, de ez mégiscsak egy forgatás….
- Jó, akkor Te ne menj ki hozzájuk, de mi kimegyünk!- felelte neki Jackson
- Ahogy gondoljátok!-vonult el
- Nem akartam galibát okozni, én csak beszélgettem velük pár szót- bújtam hozzá Roberthez
- Mindjárt gondoltam, jajj szívem!Ez miatt nem kell beszélned Juannal, nekünk kell eldöntenünk az ilyen dolgokat, ezt már ő is megmondta…
- Ahogy mondod haver!Juan amúgy sem bánná, ha kicsit nyugisabb lenne a hangulat körülöttünk…- tette hozzá Kellan
- Akkor meg mire várunk?-lelkesedett be Ashley- Menjünk ki hozzájuk pár percre, amíg pihi van!- és már meg is indultak kifelé karöltve, mi pedig Robbal kézen fogva
- Oh, Rob, ezt neked hoztam!- kaptam a fejemhez, majd nyomtam a szabad kezébe a zacskót és a kólát
- Köszönöm, egy angyal vagy!-adott egy puszit az arcomra
Kint nagyon lelkesen fogadták őket, de ugyanakkor viszonylag nyugodtan is. Az örömtől csillogó szemek miatt már megérte ismét magamra haragítanom Kristent, bár nyilván őt is meglehet érteni valahol.
- Kicsim!Fogd meg ezt légy szíves- nyújtotta felém Rob az általam hozott most már inkább ebédjét, mintsem reggelijét, hogy szabadon állhasson be éppen Norával egy közös képre
- Add csak ide!- fogtam meg, majd hátrébb léptem kicsit, hisz a rajongók nem rám vártak itt kitudja mióta, így én csöndben meghúzódtam a háttérben és mosolyogva, szinte meghatódva figyeltem, ahogy az én Rob-om és most már nyugodtan mondhatom, hogy a barátaim is, milyen boldogságot okoznak már a puszta jelenlétükkel. Az aláírásokról és közös fényképekről már nem is beszélve.